A gyermeki aránytévesztés háttere

Kisgyerekek gyakran megkísérelnek olyan helyekre is beférni, melyek egyértelműen sokkal kisebbek, mint ők maguk. Ilyen például a tenyerüknél nem nagyobb játékautó vagy a babaház.
Három kutató saját gyerekén látva ezt a jelenséget, érdeklődni kezdett a nyilvánvaló aránytévesztés háttere iránt. Judy DeLoache, a Virginia Egyetem pszichológiaprofesszora vezetésével 54 gyermeket vizsgáltak.
A gyerekek életkora 18 és 30 hónap között volt. Egy szobában játszhattak három nagy tárggyal: egy csúszdával, amire felmászhattak, és lecsúszhattak róla, egy gyerekméretű székkel és egy olyan játékautóval, amibe bemászhattak és a lábukkal hajthatták körbe a szobában.
A kicsiket ezután sétálni vitték, és amikor visszaértek, a szobában a korábbi tárgyak kicsinyített másai voltak. Ha a gyerekek saját maguktól nem kezdtek el ezekkel foglalkozni, a kutatók felhívták rájuk a figyelmüket, anélkül, hogy bármi utalást tettek volna a tárgyak méretére. A szobában videokamera rögzítette az eseményeket, és a felvételek tanúsága szerint az 54-ből 25 gyerek követett el aránytévesztést, összesen 40 alkalommal.
Fejletlen kapcsolat
Bár már az egészen kicsi gyerekek is képesek a tárgyakat a méretük alapján egymástól megkülönböztetni , időnként a méretre vonatkozó információt egyszerűen figyelmen kívül hagyják.
Ez alátámasztja azt a tudományos elméletet, mely szerint a vizuális információk hátterében két, strukturálisan és funkcionálisan elkülönülő agyi rendszer áll. Az egyik a vizuális észlelésért és a tárgyak osztályozásáért (pl. „ez egy szék”), valamint ezek felhasználásával kapcsolatos tervezésért („le fogok ülni”) felelős. A másik terület a tárgy méretének megállapítását végzi.
Az ismerős tárgyakkal kapcsolatos aránytévesztések hátterében a kutatók szerint a két agyterület közötti kommunikáció fejletlensége állhat. Egy másik valószínű ok a prefrontális agykéreg fejletlensége; ez a terület normálisan a nem helyénvaló viselkedésformák gátlásáért felelős. Fejletlensége miatt az aránytévesztés következtében megkezdett viselkedés (pl. a játékautó ajtajának kinyitása és bemászási kísérlet az egy centis ajtórésen) nem gátlódik a mozdulatsor képtelenségének nyilvánvalóvá válásakor.
A vizsgálat során a kutatók minden esetben elkülönítették az aránytévesztést a tettető („úgy teszek, mintha”) játéktól.








































































































































































































