Klón borjút klónoztak Japánban – Genetikai halhatatlanság
Japán kutatók a hétvégén az első, sorozatban klónozott, egészséges borjú megszületéséről számoltak be.
Chikara Kubota japán és Jerry Yang amerikai kutatók vezetésével 2000-ben hat klónt hoztak létre egy tenyészbika sejtjeinek felhasználásával. A klónozással létrehozott állatok további klónozásával pedig, eddig egyedülálló módon, sikerült életet adni egy genetikai szempontból második generációs borjúnak is. Hasonló eredményeket mostanáig csak egerekkel értek el a genetikusok, ez az első eset, hogy egy gazdaságilag nagy jelentőséggel bíró állat esetében sikerült a sorozatklónozás.
Genetikai főzőshow – avagy hogyan klónozzunk bikát?
Végy egy sejtet és egy szakmailag különlegesen sikeres élettörténetű tenyészbikát, kapargasd le az utóbbi füléről a bőrt, és nyerj maggal rendelkező hámsejteket! A hámsejtek magját távolítsd el, és ültesd be a már szintén „kimagozott” másik sejtbe. Hagyd kicsit tápoldatban osztódni, majd ízlés szerint ültesd be egy tehén méhébe! Várj átlagosan 280 napig, gondozd az anyát, és ha szerencsés vagy, világra jön az eredeti bikád mása.
Durva egyszerűsítéssel élve ez történt a japán kutatócsoport istállójában. Persze a tenyészbika-recept azért nem ilyen egyszerű. A kutatók eredetileg a klónozott állatokból nyert sejtek segítségével 358 embriót hoztak létre, amelyből 19-et ültettek tehenek méhébe, végül azonban csak két borjú született, ezek közül is egy nem sokkal a világrajövetel után elpusztult. Az egyetlen klónozott klón túlélő azonban most négy éves, és makkegészségesen áll ígéretes tenyészbika-jövőjének kapujában. „Minden normális, és olyan egészséges, hogy nem is lehet különbséget tenni közte és a többi állat között” -állítja Yang.
Idős szülő – idős utód
Az eredeti donor bika, Kamitakafuku viszonylag idős (17 éves) korában vált sejtdonorrá. Így a belőle származó sejtek is idősek voltak. A kutatók ezért a klónozva megszületett állatokból nyert sejtek újra klónozásával kívántak egy fiatalabb sejtekből kialakuló egyedet létrehozni. Az első generációs klónállatok fiatal sejtejeinek felhasználásával létrehozott egyed így genetikalig fiatalabb, mint apái voltak. A fenti összefüggés a természetes módon, a nemi sejtek egyesülése útján, megfoganó egyedekre nem igaz; idősebb szülő utódjai nem lesznek rövidebb élettartamúak.
Annak ellenére, hogy Kamitakafuku 21 éves korában, 2004-ben örök álomra szenderült, génjei változatlan formában tovább élnek, azaz genetikai értelemben az állat halhatatlanná vált. A kutatók számára azonban ennél is szenzációsabb Yang-nak a sejtek telomérjeivel kapcsolatos felismerései.
Telomér – a Párkák fonala
A római mitológiában a sors megtestesítője a három Párka (a görögben a Moirák). Klothó orsóján fonja az élet fonalát, Lakheszisz egy tekercsre a sorsot jegyzi föl, Atroposz pedig elvágja az élet fonalát.
Évekkel ezelőtt a molekuláris biológia rámutatott, hogy a Párkák fonala valójában létezik: ez a teloméra.
A telomérák a kromoszóma végein található nukleinsav szekvenciák, amelyekről már korábban kimutatták, hogy a sejt, és a szervezet öregedésével hosszuk nagy mértékben lecsökken. Azok a tumorsejtek viszont, amelyek nem vesztenek telomérjeik hosszából, halhatatlanok. Az Angliában nemrég elpusztult első klónozott állat Dolly telomérái is rövidebbek voltak, mint hasonló korú társaié, megfelelően annak, hogy ő egy idősebb állat sejtjeiből “készítették”.
Klothó túlórázik
A Sho-zaburo névre hallgató második generációs klónborjú telomérái viszont, meglepve a kutatókat, nemcsak hosszúak, hanem hosszabbak is, mint azt kortársainál megfigyelték.
Ezek alapján feltételezhető, hogy az ifjú tenyészállat várható élettartama is hosszabb lesz. Tehát könnyen elképzelhető, hogy a sorozatklónozás megnöveli az élethosszt is. A most négyéves állatban a hosszabb telomérák ellenére sem képződtek tumorok.
Üröm az örömben
Próblémák persze bőven adódnak az eredményekkel kapcsolatban. A kutatócsoport viszonylag csekély százalékban tudott életképes állatot világra segíteni. Ezenfelül a klónozással a reprodukció folyamatából kirekesztődik a két szülőtől származó eltérő génvariációk kombinálódási lehetősége, és ami talán ennél is fontosabb: maga a klónozás jelentősen megemeli a mutációs rátát.
A kutatók további célként a genetikai reprogramming mélyebb vizsgálatát, és a sikertelen esetek okainak feltárását jelölték ki. Ígéretük szerint a következő hat hónapban publikálják eredményeiket. A kutatás mindazonáltal még messze van a gyakorlati felhasználás lehetőségeitől. Valószínűleg még több évtizednek kell eltelnie ahhoz, hogy tökéletes szarvasmarhák csordái szolgálják a fékezhetetlen étvágyú emberi fajt.