Holnapután – Elképesztő tudományos igénytelenség

Az apokalipszis új értelmezést nyert a forgatócsoport számítógépes grafikusainak kólával átitatott klaviatúráján.

Az Antarktiszról kontinensnyi jégszigetek válnak le, Tokióban gyermekfejnyi jégdarabok verik le a fényreklámokat, és világszerte pusztító erejű ciklonok javítják a hírtévék nézettségi statisztikáit. A “Hollywood” tábla szublimációjával és a New York-i Szabadság szobor mélyhűtésével pedig végpontjára érkezik az amerikai civilizáció.

Valóban megtörténhet velünk tíz nap alatt a jégkorszak? Mi a valódi forgatókönyve Földünk éghajlatváltozásának?

A tények

Az Amerikai Tudományos Akadémia mérései szerint az elmúlt évtizedekben mintegy 1 Celsius fokkal növekedett az átlagos felszíni hőmérséklet, és a melegedés mértéke gyorsuló ütemet mutat. Az üvegházhatás folyamatáért felelősségre vonható gázok és porok kibocsátása egyre nő, köszönhetően bolygónk gazdaságilag fejlettebb felének növekvő emissziós rátájának.

A légkörbe hatoló napsugarak hőenergiája a széndioxid, metán, nitrogén-oxidok, hidrofluorokarbon-gázok és egyéb ipari gázok hatására csapdába esik az atmoszférában, ami lassan globális klímánk megváltozásához vezet.

A sarki jégsapkák olvadásának következtében az elmúlt évtizedekben az óceánok szintje több centiméterrel emelkedett.

Az előrejelzések

A legfontosabb kérdés, hogy miként és milyen gyorsan történnek ezek a változások? Hogy reagál rájuk a Föld élővilága? A legóvatosabb előrejelzések szerint még akkor is 1.4-5.8 Celsius fokkal fog emelkedni az átlaghőmérséklet az elkövetkező évszázadban, ha a kiotói egyezményt maradéktalanul betartják a legnagyobb légszennyezésért felelős országok, köztük az egyezményt egyelőre aláírni sem szándékozó USA.

A film készítőinek elfojtott tudományos érdeklődéséről azért tanúskodik egy-két passzus. A sarki jégmezők olvadásával az előrejelzések szerint valóban annyira megváltozhat a tengerek sós-édes víz aránya, hogy képes lesz a kontinensünket oly kitüntetett mértékben melegen tartó Golf-áramlást megállítani – igaz, nem tíz napos, hanem több évszázados időtávban.

Az Európa nyugati partjain végtelen homokdűnéket építő áramlat megszűnése, – látszólag ellentmondásos módon – , a globális felmelegedéssel párhuzamosan a kontinens egyes részeinek nagy mértékű lehűlését eredményezi majd.

Várhatóan az európai erdőségek kiterjedése és faji összetétele is megváltozik. Problémák adódhatnak az édesvíz ellátással is: kicsiny országunk évi átlaghőmérsékletének 0.5 Celsius emelkedése kiegészítve napi 0.08 mm-el kevesebb csapadékkal, vízkészleteink akár 25-30 százalékos megcsappanását is eredményezheti.

Az élővilág alkalmazkodása

Kutatások irányulnak annak kiderítésére, hogy élővilágunk miként adaptálódik a felmelegedéshez. Ismert tény, hogy a hőmérséklet változások (például évszakok) alapvetően megnövelik a mutációk gyakoriságát szervezetünkben.

Amerikai kutatók az elmúlt években bebizonyították, hogy egyes szúnyogfajok genetikai kód alapján meghatározott életciklusa az elmúlt évtizedekben jelentősen megváltozott. A Wyeomyia smithii moszkítók átlagosan nyolc-tíz nappal korábban ébrednek fel báb állapotukból, mint az 1970-es években élt őseik – azaz szelektálódnak azok a szubpopulációk, amelyek a gyors változásoknak leginkább megfelelni képesek.

Angliai kutatások rámutattak arra is, hogy bizonyos cinkefajok már nem tudnak elegendő hernyót összegyűjteni tavasszal a fiókák táplálásához, mivel a rovarok hamarabb átalakulnak pillangóvá.

El Nino – a mi gyermekünk

Az éghajlatváltozás néha valóban felelős lehet egészen gyors változásokért is.

Az először az 1600-as években megfigyelt, a Karácsony körüli napokban Peru partvidékénél tapasztalható vízfelszín hőmérsékletváltozás az elmúlt években néha extrém módon felfokozódott, így világszerte árvizek, tájfunok és aszály kialakulásához járult hozzá.

A kutatók szerint mindazonáltal nem annyira a globális eltérésekre, mint inkább a lokalizált “rossz időjárás”-ra kell majd unokáinknak figyelmet fordítaniuk. A kontinensnyi méretű éghajlatváltozásokra még több ezer évet kell várni.