Csökkenő napfény – Elsötétedik a Föld?

Amikor Atsumu Ohmura a nyolcvanas évek közepén megpillantotta a számoszlopokat, nem akart hinni a szemének. A japán kutató az Arktiszt (Északi-sarkvidéket) és az Antarktiszt (Déli-sarkvidéket) érő napsugárzás mennyiségét akarta megmérni, arra volt kíváncsi van-e különbség a két terület között. Ám a mérés váratlan nehézségekbe ütközött. A sugárzás mennyisége ugyanis az évek során jelentősen változott – számolt be erről a közelmúltban Ohmura a New York Times-nak.

A tudós hihetetlennek tartotta az eredményeket, kollégái pedig tényleg nem is hittek neki. Csak a felfedezés után húsz évvel, az elmúlt években kezdett immár a tudományos közvélemény is foglalkozni az üggyel.

Mostanra viszont radikálisan megváltozott a helyzet: egy hónapja a Kanadai Geofizikai Unió és annak egyesült államokbeli testvérszervezete szervezett a témában többnapos konferenciát.

Először gyűltek össze szaktudósok a globális elhomályosodásnak nevezett folyamat elemzésére, megvitatására. A tanácskozás során kiderült: az ötvenes évek óta csökken a földfelszínt elérő napsugárzás mennyisége, a csökkenés pedig mintegy 2-4 százalékot tesz ki évtizedenként. Európában és Ázsiában viszont ennél is nagyobb a visszaesés. Egyes metropolisokban, mint például Hongkongban még drasztikusabb a napfény eltűnése: az ázsiai nagyvárosban 37 százalékkal csökkent a napsugárzás az elmúlt ötven évben – számolt be róla terjedelmes cikkben a Spiegel Online német internetes újság.

Ugyanakkor vannak olyan tudósok, akik szerint nem ennyire drámai a folyamat: a New York-i Columbia Egyetem kutatója, Beate Liepert szerint 1961 és 1990 között átlagosan 1, 3 százalékkal „lett sötétebb” évtizedenként.

Globális elhomályosodás – még Ausztráliában is

A jelenség a korábbi feltételezésekkel szemben nemcsak az északi féltekére korlátozódik, hanem immár az egész bolygónkra kiterjedt. Egy Montrealban nyilvánosságra hozott tanulmány szerint a víz párolgása Ausztráliában az elmúlt harminc évben jelentősen visszaesett, és ez elsősorban a csökkenő napsugárzásnak tudható be.

Michael Roderick, az ausztrál National University kutatója szerint mindez bizonyítja, hogy az egész bolygót érintő jelenségről van szó, amelyet időközben angolul „global dimming”-nek, vagyis globális elhomályosodásnak neveztek el.

Az eddigi elméletek kétféle indokot említenek a globális elhomályosodás hátterében: az egyik szerint a globális felmelegedés hatására a légkör több vízpárát vesz fel, ami erősebb felhőképződéshez vezet. Ehhez járul egy másik hatás: az emberek egyre több fosszilis tüzelőanyagot égetnek el, amelyek egyre több szennyezőanyagot juttatnak a levegőbe. A kis szemcsék aztán „befogják” a napsugárzást, elnyelik a fényt, sőt a felhőképződést is elősegítik. Az ily módon képzdődött felhők nehezebben oszlanak fel – minthogy nem vízcseppek alkotják a magjukat –, és az átlagosnál több fényt vernek vissza a világűrbe is.

Jó vagy rossz?

A globális elhomályosodás kihatásairól megoszlanak a vélemények. Egyes tudósok szerint veszélyes folyamatról van szó, mások, például a már említett ausztrál Roderick nem nyugtalankodik. Ő az ausztrál kormánynak olyan tanácsokat adott, hogy értékeljék inkább pozitívan a jelenséget. Roderick szerint a „global dimming” ugyanis egy negatív feed-back, vagyis negatív visszacsatolási folyamat, amellyel a természet ellensúlyozni kívánja a globális felmelegedés káros hatásait. A természet alighanem így védekezik a szennyezett légkör ellen: éppen ezért Roderick úgy véli, Ausztráliát sem fenyegeti kiszáradás, minthogy szerinte a „világ nedvesebb lesz a jövőben”.

A globális elhomályosodás ahhoz is hozzájárulhat, hogy a növények nagyobb mennyiségben vegyék fel a légköri széndioxidot, vagyis gyorsabban távolítsák el a káros molekulákat, amelyek az üvegházhatást, és ezáltal a felmelegedést okozzák. Mindennek a magyarázata az, hogy a globális elhomályosodás során a szórt fény mennyisége növekszik, így a növények levelei több oldalról kapnak besugárzást, vagyis a fotoszintézis nem gyengül, hanem éppen felerősödik ezáltal. Roderick szerint a szórt fény stimulálja a növényeket. Így aztán hiába csökken a fényintenzitás, a „fény hatékonysága” nőni fog, és a széndioxid légkörből való eltüntetése is felgyorsulhat.

Ne szabotálják a környezetvédelmet!

Más tudósok viszont attól óvnak, nehogy egyesek a globális elhomályosodást arra használják fel, hogy elbagatellizálják a globális felmelegedés veszélyeit, és lazítsák a környezetvédelmi (óv)intézkedéseket. Ha ugyanis a növekvő széndioxid-kibocsátást nem sikerül „megfogni”, felborulhat az igen érzékeny környezeti egyensúly bolygónkon, és a globális felmelegedés pusztító hatásúvá válhat.