A nem használt hátizmok bosszúja

Az Európai Űrkutatási Hivatal Berlinben végzett kísérletében önkéntesek nyolc hetet töltöttek ágyban fekve. A pihenő önkéntesek hátizma, a terhelés hiányában, a fizikai károsodásokhoz hasonlóan legyengült a kutatás végére.

Ultrahangos vizsgálatok tanulsága szerint az alsó háti fájdalmak jelentős százalékában a gerincet feszítő ágyéki hátizomzat, illetve a gerincoszlop és a medence funkcionális, izomzati kapcsolatát biztosító kereszt hasi izom inaktív. Normális esetben ezek az izmok folyamatos tónusukkal támogatják és védik a hátat.

Nehéz dolgok emelése, vagy az autóbalesetekből ismert ostorcsapás sérülés (a gerinc előre hajlik, majd hirtelen hátra, amikor hátulról nagy sebességgel jármű fut autónkba), és egyéb sérülések képesek kikapcsolni a fenti izmokat.

Ez növeli a hosszú távú hátfájdalom kialakulásának, rándulások, a csigolyák közötti porckorongok károsodásának és a porckorongsérvek esélyét. A baleseti mechanizmus azonban csak 10-15 százalékban felelős a tünetek kialakulásáért. A fennmaradó, nagyobbik hányad okai egyelőre ismeretlenek.

Pihenő önkéntesek

Az ágynyugalom során heteket töltött egyének hátizomzatának inaktivációja nagy mértékben hasonló a sérüléses mechanizmussal létrejöttekhez. Mágneses rezonancia képalkotás (MRI) segítségével kimutatták, hogy nyolc hét ágynyugalmat követően a tizenkilenc önkéntes fiatal ágyéki hátizomzata leépült és inaktiválódott.

Ezek az első eredmények, amelyek megmutatják, hogy a nem használt hátizmok funkcionalitásukat vesztik egy idő után. A tévé, a számítógép előtt, vagy a tankönyv felett görnyedten eltöltött órák ugyanilyen eredményre vezetnek – írja a New Scientist.

Az izmok újraélesztése

Az ágynyugalom-vizsgálat arra is rámutat, hogy ezek a poszturális (testtartással kapcsolatos) izmok visszakapcsolása nem sikerül a terhelés egyszerű visszaállításával. Az önkéntesek egy része még a vizsgálat befejezte után eltelt hatodik hónapban sem regenerálta funkcionálisan hátizmait, még azok sem, akik rendszeres gyakorlatokat végeztek ennek elősegítésére.

Korábbi vizsgálatok viszont rámutatnak arra, hogy például a vizuális kontroll, és a testartás tudatos befolyásolása hatékonyan képes javítani a tüneteket, megfelelő mozgáskoordinációval tehát elérhető javulás. Az eredmények értelmében a hátizomzat nem mint viszonylagos önállóságot élvező funkcionális egység, hanem az érzékeléssel szoros visszacsatolásban működő, az agyi központokba beérkező ingerek feldolgozását követően megfelelő tónusmintázatot mutató rendszer.

Érdekes kísérlet lehetne ezzel kapcsolatban az ágynyugalmi-vizsgálatot eltérő percepcionalitással ötvözni, azaz a pihenés mellett olyan ingereket közölni a szervezettel, amelyek a terhelés képzetét keltenék a fekvőben, illetve annak hátizomzatában. Így lehetőség nyílna arra, hogy az egyébként csökkenő aktivitású izmok a normálishoz hasonló stresszhelyzetben maradhassanak, valódi megterhelés nélkül.