Ahány nyelv, annyi diszlexia

A diszlexia, olvasási zavar nem vezethető vissza egy adott agyi régió rendellenes működésére, nyelvenként és kultúránként más és más területek zavara okozza – állítja egy kínai kutatócsoport, amely kínai gyermekek olvasási zavarainak okát vetette össze nyugati eredményekkel.

A felfedezés megmagyarázza azt is, hogy miért lehet valaki diszlexiás az egyik nyelven és miért nincsenek hasonló jellegű problémái egy másikon. Előfordulhat, hogy egy kétnyelvű, például angolt és japánt beszélő embernek az egyik nyelven vannak olvasási zavarai, a másikon viszont nincsenek. A kutatócsoport reményei szerint az eltérő okok felismerése segíthet az adott nyelvre tervezett olvasásterápiák kifejlesztésében is.

Olvasalási Zvrok

A diszlexiával élő emberek gyakran nehezen ismerik fel és értelmezik az olvasott szavak formáját és jelentését, ugyanakkor a szavakat helyesen alkalmazzák a beszélt nyelvben.

Az alfabetikus nyelveket – (a betűjeleket hangokká és nem szótagokká vagy gondolatokká konvertáló nyelvek – ilyen kivétel nélkül az összes európai nyelv) – beszélők sokszor nem képesek a betűket hangokra váltani. Azaz el tudják olvasni a szöveget, de nem tudják kiejteni azt. Ismert, hogy náluk a diszlexia kialakulásáért elsősorban a bal oldali temporoparietális agykéreg csökkent aktivitása felelős.

A magyar nyelvben a legtöbb olvasási probléma a rövid-távú memória zavaraival hozható összefüggésbe.

A kínai nyelvet beszélőknek viszont átlag 5000 szót jelentő karaktert kell fejben tartaniuk, így náluk a betű-hangalak átalakítás problémái helyett inkább ez jelenthet nehézséget. A kínai diszlexiások nem tudják az adott szimbólumnak megfelelő szót megjegyezni, nem képesek a jelből a szót extrapolálni. Ez alapján Li Hai, a Hong Kongi Egyetem neurológusa feltételezte, hogy a kínai diszlexiásoknál más agyi régiók rendellenes műkődése lehet a diszlexiáért felelős.

Ahány nyelv, annyi diszlexia

A kínai kutató hipotézise tesztelése végett funkcionális mágneses rezonancia képalkotó eljárás segítségével vizsgált kínai gyermekeket, akiknek mindeközben nyelvi teszteket kellett megoldaniuk. A kutatás eredményeit a Nature hasábjain tette közzé.

Az első feladat során a gyermekeknek meg kellett állapítaniuk, hogy melyik két kínai karakternek van azonos kiejtése. A második feladatban egy valós és egy kitalált jelről kellett megmondaniuk, hogy melyik, milyen jelentéssel bír.

A diszlexiás gyermekek rosszabbul teljesítettek, azonban az egészséges és a diszlexiás gyermekek temporoparietális kortexének aktivitása nem volt eltérő. Ehelyett az olvasási zavarokkal szenvedők a bal homloklebeny középső területein (középső frontális gyrus) mutattak elégtelen aktivitást. Ezt a területet tartják felelősnek az alakzatok felismeréséért, a kiejtés és részben a jelentéstartalom felismerés funkcióiért.

A kutatás rámutat arra, hogy az olvasás idegi alapjai kulturánként mennyire eltérőek lehetnek, valamint hogy a nyelv természete, írásképe meghatározza a felelős agyi területek elhelyezkedését, vagy éppen fordítva. Mindenesetre a diszlexia individuális eltérés, ami alapjait az adott nyelv nagymértékben befolyásolja.