Hátrányokkal jár a nagy termet

Míg szoptatás idején előnyt élveznek a társaiknál nagyobb, erősebb kölyökkutyák, később a nagy termet már hátrányokkal jár. Az elmúlt 50 millió év leletei alapján a nagytestű ragadozók mindig könnyebben tűntek el a Föld színéről, mint a kisebbek – állítják a kutyafélék kihalásának okait tanulmányozó paleontológusok.
Több tízmillió éven keresztül nagytestű ragadozók népesítették be Észak-Amerikát, mára azonban döntően kihaltak. A Science magazin legfrissebb számában megjelent, a kutyafélék elmúlt 50 millió éven belüli kihalásának okait kutató tanulmány szerint, ahogy a ragadozók egyre nagyobbra nőnek, életmódjuk is egyre jellegzetesebb lesz, és minél specializáltabbak, annál védtelenebbek a környezeti változásokkal szemben.
Ahogy a húsevő állatok egyre nagyobbakká válnak, rákényszerülnek, hogy maguknál nagyobb zsákmányra vadásszanak. Egérre, nyúlra többé már nem éri meg energiát pazarolni –állítja Blaire Van Valkenburgh kutatásvezető paleobiológus és a Los Angelesi University of California kutatócsoportja.
A specializálódás hátrányai
Amikor átlépik ezt a határt, azaz elkezdenek maguknál nagyobb állatra vadászni, rendszerint nagyobb álkapcsuk, valamint élesebb és méretesebb fogaik alakulnak ki, összességében specilizálódnak erre az életformára.
A specializálódás révén hosszútávon az állatok sebezhetővé válnak, életkörülményeik változása, – például éghajlatváltozás, amely hatást gyakorol a zsákmányállat előfordulására -, vagy egy betegség megjelenése, könnyen időszakos eltűnésükhöz vezethet. A nagy termet ráadásul nagyobb élőhely-igénnyel is jár, ami már önmagában korlátozza a faj egyedeinek számát.
A paleontológus kutatócsoport kutyafélék fogkövületeit, a fogak méretének változását, valamint a ragadozók termetének átalakulását vizsgálta. „Újra és újra a fent említett folyamatot figyelhettük meg” – nyilatkozta a Discovery-nek Blaire Van Valkenburgh.
A csúcsragadozók egyike sem élt hatmillió évnél többet, ezzel szemben számos kisebb, mindenevő faj – ökológiai szerepüket tekintve leginkább a ma élő farkasokhoz, mosómedvékhez, prérifarkasokhoz hasonlító fajok – akár 11 millió évig is fennmaradtak.
Az eredmények ráirányítják a figyelmet a ma élő ragadozókra is, elsősorban a nagymacskákra, amelyek előkelő helyeken szerepelnek a veszélyeztetett fajok listáin. A mai fajok pusztulásában azonban nagy szerepe van a népességrobbanásnak és élőhelyük zsugorodásának is, és eltűnésük nem is néhány millió év, hanem pár évtized eredménye.