Komoly koponyaműtétek már a középkorban
Írásos dokumentumok tanúskodnak róla, hogy a koponyalékelést a görög és római birodalom területén alkalmazták fejsérülések kezelésére, angolszász írások azonban nem tesznek említést ilyesmiről. Most feltárt leletek azonban bizonyítják, hogy a középkor gyógyítói angol földön is végeztek bonyolult koponyaműtéteket.
Az Angol Nemzeti Örökség munkatársai Yorkshire tartományban, egy Wharram Percy nevű faluban végeztek ásatásokat. A ma teljesen kihalt falucska hajdan virágzó közösségnek adott otthont, majd a Fekete Halál járványa, azaz a pestis pusztítása után teljesen elhagyatottá vált.
A faluban a régészek többek között egy olyan koponyát találtak, amelyen sebészi beavatkozás nyoma látszik. A lelet nagy valószínűséggel egy 40 éves korában elhunyt parasztember földi maradványa, aki valamikor i.sz. 960 és 1100 között élt.
A koponyát tompa tárggyal megütötték, ami súlyos beszakadásos törést eredményezett a fej bal oldalán. Ezt követően valószínűleg kimetszették a hajas fejbőr egy 9-10 cm oldalhosszúságú, négyszögletes darabját, majd kiemelték a beszakadt csontdarabokat. Így jelentősen csökkent az agyra gyakorolt nyomás. Ez az eljárás nagyon emlékeztet a ma is alkalmazott koponyalékelésre.
Írásos dokumentumok tanúskodnak arról, hogy a koponyalékelést a Görög és Római Birodalom területén alkalmazták fejsérülések kezelésére, az angolszász írások azonban nem tettek említést ilyesmiről. A felismerés tehát egyedülálló jelentőségű.
Wharram Percy
Az ásatás során mintegy 700 csontváz került elő. A koponyasérült férfi csontjainak állapotából – alultápláltság, betegségek nyomai és visszamaradt fejlődés – és a temetés módjából az valószínűsíthető, hogy egyszerű parasztember volt.
Felmerül tehát a kérdés: hogyan lehetséges, hogy egy magafajta nincstelenen sebészi beavatkozást hajtottak végre, ami a középkorban gazdagok kiváltsága volt? A választ nem tudjuk. Elképzelhető, hogy egy vándorgyógyító járt a faluban, és hírverés, mutatvány gyanánt végezte el a sérült férfin a műtétet.
A régészek más koponyákon is megfigyelték a lékelés nyomait, azonban ezeken törés nem mutatkozott. Ez alátámasztja azt a feltevést, hogy egyéb állapotokban, főleg elmebetegségekben is alkalmazhatták az eljárást.