Hogy kerül az információ rövid távú memóriánkból a hosszú távúba?

A rövid távú memória, azaz a néhány másodperces vagy perces emlékezés központja a hippocampus nevű agyterület. Az ennél később is felidézhető emlékek tárolásáért az agykéreg úgynevezett entorhinalis területe felelős. Mind a mai napig nem tudni, pontosan hogyan és mely útvonalon megy végbe az emlékek átvitele a rövidből a hosszú távú memóriába, tudományos néven a konszolidáció.

A Howard Hughes Gyógyintézet és a Californiai Műszaki Intézet kutatói azonban most azonosítottak egy pályát a hippocampus és az agykéreg halántéklebenyi része között, amely nagy szerepet játszik az adatok átvitelében. Erin M. Schumann és Miguel Remondes eredményeiket a Nature legfrissebb számában tették közzé.

Rövid-hosszú

Schuman szerint két lényeges momentumot kell átlátnunk a kutatás megértéséhez. Az egyik, hogy a tanulási folyamat megkezdése előtt ejtett hippocampus-sérülések megakadályozzák a rövid távú memória kialakulását. A másik, hogy ha a hippocampust a tanulás után sértjük meg, minél később történt a sérülés, annál kevésbé károsodik az adott emléknyom. Ez arra utal, hogy a kéregnek az idő múlásával egyre nő a szerepe az emlék tárolásában, valamint arra, hogy a hippocampus és az entorhinalis agykéreg biztosan kommunikál egymással valamilyen módon.

E kommunikáció egyik legvalószínűbb útja az ún. közvetlen entorhinalis pálya, más néven temporoammonikus pálya, ami a hippocampus egyik régióját és az entorhinalis kéregállományt köti össze.

Párhuzamos?

A kísérlet során elektromosan sérülést okoztak patkányok temporoammonikus pályáiban. Az első vizsgálat során először létrehozták a sérülést, majd megtanították az állatoknak, hogyan találhatnak meg egy átlátszatlan folyadékkal töltött tartályban egy kis platót, melyen megpihenhetnek. Egy nappal később ellenőrizték, emlékeznek-e a patkányok a plató helyére. Ekkor még felidézhető volt az emlék, de négy héttel később már nem.

Ennek a kutatók szerint két lehetséges magyarázata lehet. Az egyik, hogy a rövid és a hosszú távú memória közti átvitel pályáját sértették meg. Az is elképzelhető azonban, hogy a rövid és hosszú távú memória két párhuzamos pályán fut, és ezek közül a hosszú távú emlékezésért felelős pálya sérült. Ennek eldöntésére újabb vizsgálatot végeztek.

Időablak

A második vizsgálatban a temporoammonikus pályát a plató helyének megtanulása után 24 órával károsították. Ezeknél az állatoknál is megmaradt a rövid távú memória, azonban négy hét után náluk is elveszett a megtanultak felidézésének képessége. Mivel a sérülést a tanulási folyamat után ejtették, az eredmények arra utalnak, hogy a rövid és hosszú távú memória közötti átvitel (konszolidáció) nem következett be.

Az utolsó kísérletben a tanulás után három héttel sértették meg a pályát. Egy héttel később az állatok többsége emlékezett a plató helyére, ami arra utal, hogy ekkora már átjutott az információ a rövid távú memóriából a hosszú távúba.

A kutatók további vizsgálatokat terveznek annak megállapítására is, hogy az alvás valóban szerepet játszik-e a hosszú távú emlékezet kialakulásában, amint ezt sok tudós feltételezi.