Vágykeltő feromonok a szoptató nők körül

A kemoszignálok vagy feromonok olyan molekulák, melyek – bár nem feltétlenül érzékeljük őket illatokként – az orron keresztül felszívódva befolyásolják a hangulatot és akár a menstruációs ciklust is.

Martha McClintock, a Chicagói Egyetem pszichológia professzora 1998-ban elsőként igazolta az emberi feromonok létezését. A közelmúltban philadelphiai kollégáival közösen végzett vizsgálatot ezen a téren.

A kísérletben 26 szoptató anyát megkértek, hogy viseljenek egy betétet a melltartójukban, amely felfog pár csepp tejet, verejtéket és a csecsemő nyálát is. A nők ezen túl a hónuk alatt is rögzítettek egy betétet, amely a verejtéküket gyűjtötte össze. Az anyákat felszólították, hogy a vizsgálat ideje alatt kerüljék a különösen fűszeres ételek fogyasztását, hogy például a curry illata ne legyen érezhető az anyatejen.

A betéteket összegyűjtötték, darabokra vágták, és lefagyasztották. Ez a módszer igazoltan alkalmas kemoszignálok tartósítására.

Ébren álmodók

Ezek után kilencven, 18 és 35 év közötti, még nem szült nőt véletlenszerűen két csoportba soroltak. Az egyik csoport tagjainak adtak egy-egy darabot az illatmintából, míg a másik csoportnak kálium-foszfáttal átitatott mintákat adtak, aminek nincsen feromon-hatékonysága.

A résztvevőknek nem árulták el az illatminták eredetét és a kísérlet célját, mivel a feromonokkal kapcsolatos előfeltételezések megváltoztathatták volna az eredményeket. A nőknek azt mondták, hogy a kísérlet célja a szaglás érzékenységének vizsgálata a menstruációs ciklus különböző időpontjaiban.

Az alanyok azt az utasítást kapták, hogy dörgöljék a betétdarabot az orruk alá reggel és este valamint mindig, miután megtörölték a felső ajkukat, zuhanyoztak vagy sportoltak. A párkapcsolatban élő nőknek naponta kellett kérdőívet kitölteniük, melyben rákérdeztek „a szexuális intimitás iránt érzett vágy aznapi mértékére”, valamint rögzítették szexuális aktivitásukat is. A párkapcsolaton kívül élő nőknél rákérdeztek hangulatukra és arra, hogy átéltek-e aznap „bármilyen szexuális vagy romantikus
természetű fantáziát/álmodozást”.

Szüljünk, lányok!

Az eredmény igen meggyőző. A szoptató nők testváladékaival érintkező, párkapcsolatban élő nők a szexuális vágyaik 24 százalékos fokozódásáról számoltak be, a szinglik pedig 17 százalékkal több szexuális fantáziát éltek át.

Ezzel szemben a kontroll csoportban a párkapcsolatban élő nők enyhe csökkenést tapasztaltak szexuális vágyaikban, míg a szinglik vágyfantáziái 28 százalékkal visszaestek. A csökkenés oka, hogy a kísérletre az ovulációt követően, tehát a menstruációs ciklus második felében került sor, amikor a nők szexuális aktivitása normálisan is csökken valamelyest.

A kutatók szerint a szoptató nők feromonális jelzéseinek oka, hogy az ősi társadalmakban akkor volt érdemes gyermeket vállalni, amikor az élelmiszer-ellátottság bőséges volt. Így a gyermeket szült nő szervezete jelezte a többiek felé, hogy itt az optimális alkalom a családalapításra.