A kicsapongó hölgyek és az ondó sűrűsége

Az ondó viszkozitása, azaz sűrűsége jóval nagyobb azoknál a fajoknál, ahol a nőstényeknél gyakoribb a szexuális kicsapongás – állapította meg az amerikai Howard Hughes Medical Institute kutatócsoportja. Vizsgálatuk során csimpánzok, gorillák és emberek, összesen 12 faj ejakulátumát tanulmányozták. A kutatás eredményeiről a Nature Genetics szaklapban számoltak be.

Kicsapongó hölgyek, trükkös hímek

Azoknál a fajoknál, amelyeknél a nőstények több hímmel is „hálnak”, a hímek különböző stratégiákat fejlesztettek ki annak érdekében, hogy növeljék saját spermiumuk megtermékenyítési esélyét, azaz genetikai állományuk tovább örökítésének valószínűségét. A spermaháborúval magyarázható például, hogy a hím pockok és csimpánzok heréje arányaiban nagyobb a szabad szerelemnek kevésbé hódoló fajokénál. A gorillák heréje például eltörpül a csimpánzoké mellett. Ugyancsak a spermaháború lehet az oka a sűrűbb ondó megjelenésének is.

A hölgyek promiszkuitása ugyanis szelekciós nyomásként hatott és hat a hímegyedekre, hiszen csak azok génjei öröklődnek tovább, akik biztosítani tudják hímivarsejtjeik célba érését. Ehhez viszont meg kell akadályozni a másik hím spermájával történő megtermékenyítést. Ha a hím például több spermát helyez el a nőstényben, nagyobb az esélye, hogy ezek közül kerülnek ki a szerencsés célba érők. Amennyiben pedig mechanikus akadályt is tud állítani az adott hím, úgy még tovább csökkenthető, sőt, akár minimalizálható a konkurens sperma célba érésének esélye.

Az ondó sűrűsége és a promiszkuitás kapcsolata

A promiszkuitásról híres csimpánzoknál az ondó igen viszkózus, sűrű anyaga, amely mintegy dugót képez a nőstény ivarcsatornájában, így még a legrátermettebb egyedek is csak igen nehezen tudnak átütő sikert elérni.

A gorillákra viszont nem jellemző ez a sajátos technika. A hímek gyakran egész háremet tartanak fenn, a nőstények akár egy életre hűségesek. Megtermékenyítésükhöz nincs szükség különösebb praktikákra, így a hímek nemi váladéka sokkal folyékonyabb, mint a csimpánzoké.

Az ember, ha a promiszkuitás terén nem is feltétlenül, az ondó viszkozitása esetében középutat képez a csimpánzok és a gorillák között. A férfi ondó nem vízszerű, de nem is viszkózus. Állaga nagymértékben függ az aktusok gyakoriságától.

A viszkozitásért a SEMG2 (semenogelin-2) gén felelős, ennek terméke a rágógumihoz hasonló nyúlással rendelkező ondó koagulum, amely közvetlenül meghatározza a nemi váladék sűrűségét. Amennyiben az ejakulációt követően a semenogelin fehérjék között keresztkötések alakulnak ki, térhálós szerkezet jön létre, ami növeli az ondó viszkozitását. A keresztkötések nélkül viszont folyékony marad.

A spermiumok küzdelme az egyik legdinamikusabb, állandóan változó területe az evolúciónak, amelyben egyszerre érvényesül a riválisok kizárásának és a termékenyítőképesség fokozásának szükségessége. Az eredmények az elsők között bizonyítják, hogy a nemi verseny különböző szintjei eltérő genetikai hatásokkal járnak, egy adott gén esetében is. A kutatások rámutatnak tehát arra, hogy az evolúció aktuálisan korrelál azzal is, hogy mennyire intenzív maga a szexuális szelekció.