Ötven éve végezték az első szervátültetést

Richard Herrick 24 évesen haldoklott. Krónikus vesegyulladása volt, amely veseelégtelenséghez vezetett. A vesedialízis, más néven „művese-kezelés” csak átmeneti segítséget jelenthetett, így családja tehetetlennek érezte magát. Kezelőorvosa tudott arról, hogy a Peter Bent Brigham kórházban Dr. Joseph Murray már hosszú ideje végez kísérleti jellegű veseátültetéseket kutyákon, ezért oda utalta Herricket.

1954-et írunk. Az orvostudomány számára ekkor már világossá vált, hogy a szervátültetés évekkel, akár évtizedekkel is meghosszabbíthatja máskülönben menthetetlen betegek életét, egyvalami azonban még útjában állt a teljes szervátültetés emberi alkalmazásának.

A szövetkilökődés, melyet bőrlebenyek átültetésekor tapasztaltak, sok fejtörést okozott az orvosoknak. Az immunrendszer működése akkor még jóval kevésbé volt ismert, mint ma, és nem tudták, mely tényezőknek kell azonosnak lenni a szervet/szövetet adó (donor) és kapó (recipiens) felekben.

Tudták azonban, hogy az egypetéjű ikrek a szó szoros értelmében egymás klónjai, így minden biológiai, genetikai adottságuk megegyezik. Richard Herrick szerencsés volt: volt egy egypetéjű ikertestvére, Ronald, aki bármire készen állt, hogy testvére életét megmentse.

Rendőrségi nyilvántartás

A bostoni kórházban az orvoscsapat úgy döntött, megérett az idő az első emberen végzett teljes szerv-transzplantációra. Összesen tizenhét vizsgálatot végeztek el az ikreken annak megállapítására, hogy valóban egypetéjűek-e, hiszen ha csak egymásra nagyon hasonlító kétpetéjűek, a műtét akár végzetes is lehetett volna. Még a helyi rendőrség is részt vett az előkészületekben: ujjlenyomat-vizsgálattal igazolták a genetikai azonosságot.

December 22-én, a tervezett műtét előtti éjszakán a nagybeteg Richard Herrick egy levélkét jutatott el testvéréhez: „Lépjünk le innen, és menjünk haza!”. Ronald azonnal válaszolt: „Itt vagyok, és itt is maradok”.

Az orvos és a donor ma

1954. december 23-án a Herrick ikreket megoperálták. A műtétet John P. Merrill nefrológus, J. Hartwell Harrison és Joseph Murray végezte. Dr. Harrison távolította el Ronald veséjét, és Dr. Murray ültette be Richard szervezetébe.

A beavatkozás sikeres volt. A két testvér meggyógyult, sőt, Richard a kórházban beleszeretett egy nővérbe, akit később feleségül vett, két gyermekük született. A fiú tanár lett, a lány nővérként dolgozik egy művese-osztályon… Richard Herrick nyolc évig élt a műtét után, aztán az átültetett veséjében is kialakult krónikus vesegyulladás végzetesnek bizonyult. Ronald ma is él.

Dr. Joseph Murray 1990-ben orvosi Nobel-díjat kapott. 1959-ben elvégezték az első veseátültetést kétpetéjű ikreken, majd 1962-ben halott donorból ültettek át vesét. A vesetranszplantáció sikere nyomán egyéb szervek (máj, szív, tüdő) átültethetőségét is vizsgálni kezdték, és ma már ezek is sok ember életét mentik meg.