A veszettség első klinikailag dokumentált túlélése

A veszettség a központi idegrendszer vírusfertőzése, amelyet rendszerint fertőzött állat harapása okoz. Megfelelő posztexpozíciós profilaxis (a veszett állattal való érintkezés utáni kezelés védőoltással) nélkül szinte kivétel nélkül halálos kimenetelű.

2004 októberében a Wisconsin állambeli Fond du Lac Countyban egy 15 éves lánynál diagnosztizálták a betegséget, nagyjából egy hónappal azután, hogy megharapta egy denevér. Szeptemberben a lány mise közben fölvett egy földre pottyant denevért, kivitte a templomból és szabadon engedte. Miközben kivitte az állatot, az megharapta a bal mutatóujját. Rajta kívül más nem érintette az állatot és nem fogták be veszettségvizsgálat céljából. A sebet kitisztították hidrogén-peroxiddal, de nem fordultak orvoshoz, így a sérült posztexpozíciós profilaxisban sem részesült.

Egy hónappal a harapás után jelentkeztek a tünetek

A denevérharapás után egy hónappal a lány fáradtságra és bal keze zsibbadására panaszkodott. Két nap múlva egyensúlyzavar és kettőslátás alakult ki nála. A betegség harmadik napján a kettőslátáshoz hányinger és hányás társult, ekkor megvizsgálta a gyermekorvosa és neurológushoz irányította. Miután a mágneses rezonancia (MRI) és egyéb vizsgálatok nem mutattak semmilyen agyi rendellenességet, hazaküldték.

Mivel a tünetek továbbra is fennmaradtak, a negyedik napon fölvették a helyi kórházba, ahol gerinccsapolást végeztek. Ennek eredménye már kórosnak bizonyult.

A beteg állapota egyre romlott.

A betegség hatodik napján derült fény a korábbi denevérharapásra, és ekkor rögtön fölmerült a veszettség lehetősége.

A beteget járványkórházba szállították, ahol részletes kivizsgálásnak vetették alá.

Ekkor már nehezen hangolta össze az izommozgását, bal karja remegett, a kettős látása fennmaradt, nehezen beszélt, de a kérdésekre még tudott válaszolni. Láza 38, 3 °C volt és nyálazott.

A paciens vérében és gerincvelői folyadékában veszettségvírus-ellenes antitesteket mutattak ki. Magát a veszettség vírusát nem sikerült izolálni, így nem tudták meghatározni, hogy a vírus melyik változata okozta a betegséget.

Gyógyszeres kóma és mesterséges lélegeztetés

Mivel a veszettségnek nincs speciális gyógymódja, ezért a beteget általános fenntartó és az idegrendszert védő kezelésben részesítették: gyógyszeres kómában tartották és mesterségesen lélegeztették.

A beteget 7 napig tartották kómában, ezalatt gerincvelői folyadékában megemelkedett a veszettség elleni ellenanyag (immunglobulin G) mennyisége. A lányt fokozatosan fölébresztették a kómából, és a beteg egyre éberebb lett. A betegség 33. napján megszűntették a mesterséges lélegeztetést és átszállították egy rehabilitációs részlegbe. Lassan képes lett újra önállóan táplálkozni, beszélni és matematikai problémákat megoldani. A teljes felépülés esélyeit azonban még nem lehet megbecsülni.

Az eset a világon egyike annak a hat esetnek, amelyben a beteg túlélte a veszettségfertőzést. A mostani azonban egyedülálló a tekintetben, hogy a paciens sem a betegség kialakulása előtt, sem utána nem részesült veszettség elleni profilaxisban. Idáig a veszettségben megbetegedett és korábban nem oltott betegek halálozási aránya 100 százalék volt.

A veszettség embereknél megelőzhető a megfelelő sebkezeléssel és az időben, a betegség klinikai megjelenése előtt alkalmazott posztexpozíciós profilaxissal. Ez a védőoltás mindenkinek ajánlott, akinél fölmerül a gyanúja, hogy veszett állattal érintkezett vagy ilyen harapta meg.

Magyarországon a veszettséget elsősorban a rókák és a macskák terjesztik. Kutyáknál – a kötelező oltásnak hála – már ritkán fordul elő ez a betegség. Veszettséget hordozhatnak még a denevérek (főként a hosszúszárnyú denevér) és néhány ragadozó (borz, nyestkutya), de ezekkel az átlagember ritkán találkozik, így kevésbé veszélyesek.