Az első sikeres hasnyálmirigy-átültetés élő donortól

Egy 56 éves japán nő beleegyezett, hogy hasnyálmirigye felét átültessék cukorbetegségben szenvedő lányába. Ez az első eset, amikor élő donor adta át e szervnek egy részét.
Miután Japánban a Kiotói Egyetemi Kórházban január 19-én kiemelték a hasnyálmirigy-szövetet, James Shapiro és munkatársai a kanadai Albertai Egyetemen kivonták a szigetsejteket a hasnyálmirigyből és beültették az asszony 27 éves lányába.
A szigetsejtek néhány perccel az átültetés után termelni kezdték az inzulint, mondta Shapiro, aki 2000-ben kifejlesztette az ún. Edmonton-protokollt. Ennek az eljárásnak a lényege, hogy halottakból vagy agyhalottaknak nyilvánított emberekből izolálnak szigetsejteket, majd beültetik ezeket a rászoruló cukorbetegekbe.
A kilökődést gyógyszerekből álló keverékkel akadályozzák meg. Az eddigi tapasztalatok szerint az eljárás meggyógyítja a cukorbetegséget – noha a pacienseknek életük végéig kell szedniük a kilökődés elleni gyógyszereket. Halálos szövődmény egyetlen esetben sem alakult ki, a mellékhatásokat elsősorban maga a műtét, illetve a szövetkilökődést gátló gyógyszer okozott.
Jelenleg világszerte alig több mint ötszáz 1. típusú cukorbetegnél végeztek szigetsejt-átültetést, és a legtöbb centrumban rendkívül alacsony az esetszám. Az ilyen beavatkozásokat leginkább az korlátozza, hogy évente csupán 6000 donorhasnyálmirigy áll rendelkezésre. (Magyarországon eddig csupán a budapesti Transzplantációs Klinikán végeztek két betegnél, összesen 3 szigetsejt-beültetést.)
„Egyetlen élő hasnyálmirigy felében több használható sejt van, mint két holttestből származó egészben” – mondja Shapiro. „Személy szerint úgy vélem, a technika jelentős mértékben megnövelheti a hozzáférhetőséget.”
A fél hasnyálmiriggyel élés egészséges donorok esetében nem vet föl semmilyen problémát, teszi hozzá Shapiro, noha van egy csekély kockázata annak, hogy bennük is cukorbetegség fejlődik ki, ha a hasnyálmirigy túl nagy részét távolítják el.