Mit tett velünk a húsevés?

A Tudományos Haladás Amerikai Egyesülete a napokban rendezte éves találkozóját. Itt külön szekcióban taglalták, hogyan hatott az emberi fajra a húsevő életmód.

A régészeti lelettárban a legrégebbi húsfeldolgozásra használt kőszerszámok mintegy két és fél millió évvel ezelőtt készültek. Ez azt jelenti, hogy legalább ilyen régóta állt át az ember a húsevésre.

A feltételezések szerint a húsevés azért alakulhatott ki, mert egy adott élőhelyen két vagy több faj versengett egymással a táplálékért. Így a húsevés szelekciós előnyt jelenthetett, hiszen a mindenevővé vált faj „étlapja” kibővült, kiszállhatott a versenyből.

A húsevés hatására szervezetünk jobban tolerálja a zsírokat és a koleszterint. Természetesen ezek túlzott fogyasztása elhízáshoz és szív-érrendszeri problémák kialakulásához vezet, ezzel együtt igen jól lebontjuk és hasznosítjuk ezeket az anyagokat. Ha azonban egy növényevő gorillát tartanának átlagos emberi étrenden, a trigliceridek és a koleszterin hatására annak élete a normális ötven évről húsz évre rövidülne. Ez a kutatók szerint arra utal, hogy genetikai enzimatikus adaptáció következett be a húsevés évezredei során.

Pépevők

Az előadások a fogak funkcionális morfológiáját is érintették. A kutatók egyetértettek, hogy a modern konyha illetve a kés és a villa használata jelentősen befolyásolta fogaink és állkapcsunk alakját. Ha megnézünk bármilyen emlősállatot, annak két fogsora szinte tökéletesen záródik. A legtöbb ember fogai azonban szabályozás nélkül ferdék, összevissza állnak, a két fogsor záródása (okklúzió) nem ép.

Állkapcsunk is egyre kisebb, sok embernél a bölcsességfogaknak nem jut elegendő helye a kibújásra, vagy ki sem fejlődik rendesen. Ennek oka az, hogy ételeinket puhára főzzük, apróra vágjuk, a méretes cupákok helyett piciny falatokat veszünk a szánkba, így a túlkímélt fogazat és állkapocs elsatnyul. Egyes kutatók szerint fajunkat lassan a „pépevők” csoportjába kell majd sorolni.