Legalább hétszer háziasították őseink a sertéseket

A kutatók ugyanis összehasonlították a háziállatok, vagyis a házisertések és a vaddisznók genetikai állományát, és ebből jutottak a meglepő következtetésre. A vizsgálatok szerint általában a helybéli vaddisznókból domesztikálták az emberek a háziállataikat, így egymástól eltérő tulajdonságokkal rendelkeznek a különböző térségekben előforduló haszonállatok.

Hét központ

Mindez ellentétes a korábbi közkeletű vélekedéssel, miszerint a vaddisznót kétszer háziasították, és ezután terjedt el a házisertés szerte a világon. A régészeti leletek szerint ugyanis két domesztikációs központ tűnt eddig bizonyítottnak: az egyik a közel-keleten, a másik a távol-keleten helyezkedett el a feltételezések szerint.

Az új eredmények viszont a feje tetejére állítják az eddigi teóriákat – mondta a BBC-nek Keith Dobney, a brit University of Durham kutatója, a frissen közölt tanulmány szerzője. A legújabb eredmények szerint ugyanis nemcsak e két említett régióban, hanem Közép-Európában, Olaszországban, Észak-Indiában, Délkelet-Ázsiában és ehhez az utóbbihoz közel eső szigetvilágban is megtörténhetett a domesztikáció.

Eddig Kelet-Törökország és Kína tűnt centrumnak

A régészeti leletek szerint a legkorábbi házisertés a mai Törökország keleti részén bukkant fel, méghozzá kilencezer évvel ezelőtt. Ugyanekkor, vagy legalábbis ekkortájt domesztikálták a vaddisznót Kínában is. A máig érvényes elméletek szerint e két domesztikációs központból terjedtek el – kereskedelmi szállítás és embercsoportok vándorlása révén – a házisertések szerte a világon.

A mostani felfedezés azonban átalakíthatja az állatok háziasításáról szóló korábbi összes elméletet – vélekedik Greger Larson, az Oxfordi Egyetem tudósa, a Science-tanulmány társszerzője. A legújabb eredmények szerint ugyanis az emberek sok helyen nem „importálták” a házisertéseket, hanem maguk szelídítették meg a vadállatokat.

Az első technikai forradalom

Mindez Larson szerint azt is jelentheti, hogy az újkőkori, vagyis a neolitikumban élt emberek nem feltétlenül vitték magukkal háziállataikat vándorlásaik során, illetve akkor, amikor az úgynevezett mezőgazdasági váltás végbement. (Sokan a kőkorban végbement váltást tartják az egyik legfontosabb technikai forradalomnak, amikor megjelent a mezőgazdaság, vagyis az állattenyésztés és a földművelés az emberiség történetében.)

A mostani kutatásnak mindazonáltal hiányossága, hogy a DNS-kutatások alapján a tudósok nem voltak képesek datálni, időben azonosítani, hogy mikor ment végbe a háziasítás a különböző domesztikációs centrumokban. Így nem tisztázható az sem, hogy valóban egymástól független központokban háziasították az állatokat, vagy ez a tudás mégiscsak vándorútra kelt.