Tyrannosaurus rex lágy szövetmaradványaira bukkantak

A leletek mélyebb bepillantást nyújthatnak a dinoszauruszok evolúciójába, élettanába és biokémiájába. Segíthetik a kihalt fajok jobb megértését, és megváltoztathatják a tudósok elképzelését a fosszilizáció folyamatáról. „Ezeknek a szöveteknek a megtalálása a dinoszauruszokban megváltoztatja a fosszilizációval kapcsolatos gondolkodásmódunkat, mivel az ősmaradványok megőrződésével kapcsolatos elméleteink kizárják ezt [a lágy szövetek konzerválódását]” – mondja Mary H. Schweitzer, a Raleigh-ben lévő észak-karolinai állami egyetem paleontológusa.

A T. rex feltárása

A montanai Bozeman Sziklás-hegység Múzeumának tudósai három évig ásták ki a homokkőből a T. rex-et a közeli Hell Creek képződmény tövénél. A dinoszaurusz viszonylag kicsi volt és elpusztulásakor nagyjából 18 éves lehetett.

„A dinoszaurusz hihetetlen mennyiségű kőzet alatt feküdt” – mesélte Jack Horner, a múzeum paleontológia kurátora.

„Amikor összeszedték, a példány nagyon messze helyezkedett az úttól, és mindenhez helikoptert kellett használni. A csapat gipszöntvényt készített, hogy a fosszília töredékét kiemeljék, de az túl nagy volt ahhoz, hogy a helikopter fölemelje. Így tehát szét kellett szednünk az ősmaradványt. Ehhez ketté kellett törnünk egy combcsontot. Ez tette lehetővé [Schweitzer számára], hogy mintát vegyenek a maradvány közepéből. A legtöbb ásatáson nem fordul elő ilyesmi, mert minden igyekezet arra irányul, hogy egyben őrizzék meg a fosszíliát” – mondta Horner, a tanulmány egyik társszerzője.

Némi szerencse vezetett a fölfedezéshez. Mivel a lábszárcsontot szándékosan törték ketté a lelőhelyen, nem kezelték tartósítószerrel. Ennek következtében a lágy szövetek nem szennyeződtek vegyszerrel. A múzeumnak – amely a Montanai Állami Egyetem része – van egy olyan laboratóriuma, amely sejt- és molekuláris paleontológiára szakosodott (vagyis az ősvilági élet tanulmányozására az ősmaradványok alapján). A tanulmány szerzői is több más dinoszauruszfosszíliát néztek meg, hogy kiderítsék, van-e valami egyedülálló ezen az adott T. rex ősmaradványon.

„A példányt illetően nincs semmi más kivételes azon kívül, hogy ez az első, amelyet igazán alaposan megvizsgáltak” – foglalja össze Horner. Más szóval akadhatnak más, hasonlóan jól megőrzött dinoszauruszleletek is.

Lágy szövetek

Schweitzer biológiai alapképzettségű, és számos olyan vizsgálatot végzett az ősmaradványokon, amelyek gyakoriak a mai orvosi gyakorlatban. A paleontológus és munkatársai gyenge savban áztatva távolították el az ásványi törmeléket a combcsont belső oldaláról. A kövület feloldódott, és rugalmas, nyúlékony anyagot valamint átlátszó edényeket tárt fel. Az edények véredényekhez, sejtekhez és ahhoz a fehérhálózathoz hasonlítanak, amelyet a test a csontok kialakulásakor hoz létre.

„A csont élő, nagyon aktív szövet, megvan a saját anyagcseréje és nagyon jó vérellátásra van szüksége” – mondta Schweitzer. – „Így tehát a csontot alapvetően nagyonsok ér hálózza be. Amikor csont képződik, a sejtek kollagént választanak ki, és hálózatot alkotnak.”

További kémiai vizsgálatok talán lehetővé teszik a tudósok számára, hogy megválaszoljanak a dinoszauruszok fiziológiájával kapcsolatos néhány régi keletű kérdést. Például azt, hogy állandó vagy változó testhőmérsékletűek voltak-e, esetleg valamilyen köztes alakok.

Ha sikerül meghatározni a fehérjék aminosav-szekvenciáját, ezeket össze lehet hasonlítani a ma élő állatokéival. Ez elősegítheti a különböző állatcsoportok rokoni kapcsolatainak jobb megértését. A lelet potenciálisan megváltoztathatja a terepmunkát azzal, hogy talán több tudóst bátorít arra, hogy ősmaradványrészeket őrizzenek meg a sejttani és molekuláris vizsgálatokhoz.