Genetikai oka van a túl korán kelésnek
Amerikai kutatók kimutatták azt a génmutációt, amely a belső órát a nagyon korai lefekvés és felkelés irányába állítja el.
Az emberek mintegy 0, 3 százaléka valódi hajnali pacsirta, azaz az átlagosnál jóval korábban felébred, illetve lefekszik. Ez, ha kismértékű, nem okoz problémát, azonban sokuk hajnali kettő-három óra körül ébred, és délután öt-hat körül fekszik le. Így a társadalom túlnyomó többségétől eltérő ritmusban élik az életüket, és ez szocializációs gondokat okoz.
A San Franciscoi California Egyetem idegkutatói Ying-Hui Fu vezetésével már hosszú évek óta keresik azt a gént, amely a familiáris előrehozott alvásfázis szindrómának nevezett állapotban ezért az „óraátállításért” felelős, hiszen az extrém korai kelés családi halmozódást mutat. 2001-ben találtak is egy mutációt, amely azonban nem jelentkezett az összes vizsgált korán kelőben.
Most azonban Fu és munkatársai felfedeztek egy mutációt, amely az összes vizsgált alanyban jelen volt. A kazein-kináz I-delta (CKI-delta) nevű fehérje aktivitását lassító génmutáció áll nagy valószínűséggel a familiáris előrehozott alvásfázis szindróma hátterében.
Idő és bánat
A kutatók egereken és ecetmuslicákon is előidézték a CKI-delta gén mutációját. Érdekes módon egereknél az emberhez hasonló eredményt kaptak, azaz korábbi ébredés és elalvás jelentkezett, míg ecetmuslicáknál épp fordítva: a génmanipulált rovarok „éjszakai baglyokká” lettek, belső órájuk az ellenkező irányba tolódott el.
Megfigyelték azt is, hogy a fenti ritmus szerint élőknél a depresszió előfordulása jóval gyakoribb, mint az átlagpopulációban. Egyelőre nem tudni biztosan, hogy az újonnan felfedezett génmutáció vagy az eltolódott életritmus miatti szociális izoláció áll-e ennek hátterében.