Szép vagyok – ne ölj meg!
A New Jersey-beli Rutgers Egyetem kutatói új elméletet dolgoztak ki, mely szerint a virágok evolúciója egészen másképp alakult volna, ha az ember nem találja azokat szépnek.
Jeanette Haviland-Jones, az egyetem pszichológia professzora három elmés kísérletben igazolta a virágok kitüntetett helyét az emberi lélekben. Az első kísérletben 147 nőnek adtak ajándékba virágot, gyertyát vagy gyümölcsöt, és megfigyelték, ki hogyan reagál. A virágot kapó nők mindegyike mosolygott, míg a gyertya esetén 23 százalékuk, gyümölcs esetén 10 százalékuk nem mosolyodott el.
A második kísérlet egy liftben zajlott, összesen 122 embert vontak be úgy, hogy amikor az illető férfi vagy nő beszállt a liftbe, a bent álló beépített ember virágot, tollat vagy semmit sem adott neki. Itt is a virág vitte el a pálmát: aki azt kapott, többet mosolygott, beszédesebb lett, és közelebb állt az ajándékozóhoz (és ez már a mi evolúciónk szempontjából sem mellékes), mint a másik két csoport.
A harmadik kísérletben egy nyugdíjas otthon lakóinak szállítottak virágcsokrokat valamint díszes jegyzetfüzeteket. A 113 idős férfi és nő között voltak, akik egyszer, mások kétszer kaptak csokrot. A kétcsokrosok többet mosolyogtak, sőt, még a felidéző emlékezeti feladatokban is jobban teljesítettek.
A virágok evolúcióját az emberi érzelmek alakították
A fenti eredmények igazolják, hogy a virágok valóban igen közel állnak az emberi lélekhez. Terry McGuire, a Rutgers egyetem genetikusa úgy véli, hogy ez a vonzalom nem csupán elméleti, hanem alapvetően meghatározta a virágok evolúciós sorsát. Az ember által nemesített szebbnél szebb fajok némelyike paradox módon a rovarokat már nem vonzza olyan nagyon, így beporzásuk, szaporodásuk sem menne végbe az ember nélkül.
De McGuire szerint a nemesítéstől eltekintve is a szépség jelentette a virágok számára a túlélés esélyét. Amikor az ember évezredekkel ezelőtt mezőgazdálkodáshoz kezdett, a földeken nyíló virágok pusztán hasznosíthatósági szempontból gyomnak minősültek, így a leglogikusabb lépés az lett volna, hogy az ember kiirtsa. Mégsem ez történt, és a genetikus szerint mindennek az oka, hogy a szépség meglágyította elődeink (és asszonyaik) szívét.
McGuire a virágokat a kutyákhoz hasonlítja. Úgy véli, a virágok a növényvilág házikedvencei, és hasznuk annyi, hogy boldoggá tesznek minket. És ezért megérdemlik, hogy éljenek.