Az önmegtartóztatás csökkenti a spermiumok életerejét
Tévednek azok a férfiak, akik annak reményében tartózkodnak egy ideig a nemi élettől, hogy utána hímivarsejtjeik erőteljesebbek lesznek és így növekszik a megtermékenyítés esélye.
A túl hosszú ideig tartó önmegtartóztatás csökkenti a férfiak apává válásának valószínűségét, különösen akkor, ha már amúgy is alacsony a spermiumszámuk, állítják egy tanulmány izraeli szerzői. A Soroka Egyetemi Kórházban végzett vizsgálatot egy Dániában tartott meddőségi konferencián ismertették.
900 férfiból származó 1800 ondóminta alapján azt a következtetést vonták le, hogy a megtermékenyítés szempontjából a nemi élettől való egynaposnál nem hosszabb megtartóztatás a legjobb. Dr. Eliyaho Levitas vezető kutató a következőket mondta: „Egyes férfiak hetekig megtartóztatják magukat azt gondolva, helyesen cselekszenek. Pedig a kétnaponta való nemi élet sokkal eredményesebb lenne.”
A tanulmányban részt vevő valamennyi férfi járt vizsgálaton dr. Levitas meddőségi klinikáján, mivel partnernőiknek nem sikerült teherbe esniük. Dr. Levitas a férfiakat normális és alacsony spermiumszámú paciensekre osztotta föl. Ezután megvizsgálta a hímivarsejtek minőségét azzal összefüggésben, hogy mennyi ideig tartózkodtak a férfiak a nemi élettől az ondómintaadás előtt. Ez az időszak 0–14 nap között mozgott.
Az alacsony spermiumszámú férfiak között, akik két napig vagy tovább tartózkodtak a közösüléstől, mind a spermiumok mozgékonysága, mind az ún. akroszóma-index csökkent. Ez utóbbi azt tükrözi, hogy milyen arányban van meg a spermiumoknak a petesejtbe való behatoláshoz szükséges „felszereltségük”. (Az akroszóma magyarul sisak, ebben termelődik a petesejt burkának emésztéséhez szükséges akrozin nevű enzim.)
Minőségromlás
A normális spermiumszámú férfiak között a mozgékonyság csak 11 napi önmegtartóztatás után kezdett csökkenni, és az akroszóma-index öt napi absztinencia után érte el a legalacsonyabb értéket.
Jelenleg sok meddőségi klinika és spermabank három-öt napos nemi élettől való tartózkodást javasol. De dr. Levitas azt állítja, ez túl sok az alacsony spermiumszámú férfiak esetében.
Noha nem vizsgálta meg, vajon a mozgékonyság és az akroszóma-index önmegtartóztatással kapcsolatos csökkenése befolyásolta-e a fogamzási arányt, mindkét faktorról tudott, hogy lényeges szerepet játszanak a meddőségben.
Dr. Levitas a következőket mondta az Emberi Szaporodási és Endokrinológiai Európai Társaság évi ülésén: „Nem vagyok biztos benne, hogy ez (az önmegtartóztatás) meddőségi problémákhoz vezet. Bizonyos esetekben – például alacsony spermiumszámú férfiaknál – rossz hatású lehet. Nekik célszerű lerövidíteni az önmegtartóztatás idejét.”