Sítalpas kutatóállomás váltja az ózonlyukat felfedező bázist

A BAS új pályázatát egy brit építészeti és tudományos konzorcium nyerte el, amely a Faber Maunsell és a Hugh Broughton Architects együttműködésével jött létre. A Halley VI kutatóállomás egy úszó jégnyelvre, a Brunt-jégselfre kerül majd.

Mínuszok, szél és ötvennapos sötétség

A bázis lehetővé teszi majd, hogy a tudósok egész évben követhessék az időjárási folyamatokat és más természeti jelenségeket a Déli-sarkvidéken. A szakértőknek különlegesen nehéz körülmények között kell majd dolgozniuk: a hőmérséklet ezen a vidéken általában -5 és -40 Celsius fok körül ingadozik, a szél általában 130 km/h-val süvít, és a téli időszakban ötven napig tartó, majdnem teljes sötétség borul az itteni tájra.

A mozgó jégselfre épített bázisoknak különleges építészeti kihívásoknak is meg kell felelniük: az első négy Halley-kutatóállomást például belepte a hó. A britek 1956 óta vannak jelen a Déli-sarkvidék ezen pontján, így sok tapasztalatot gyűjtöttek a bázisépítésről. A csapadék magassága például egy év alatt akár másfél méterrel is emelkedhet ezen a helyen.

A Halley-bázisok hatodik generációja

A Halley V megoldotta az állandóan vastagodó hóréteg problémáját, hiszen lábakon áll. Ám a jelenleg is működő ötös számú bázissal az a probléma, hogy statikus, tehát nem mozgatható, így a folyton változó jégselfen az a veszély fenyegeti, hogy egy a jégnyelvről leváló, „borjadzó” jégheggyel együtt távol sodródik az eredeti helyéről.

Éppen ezért a Halley VI-ot a tervezők nemcsak lábakra, hanem sítalpakra is állították. Sőt, a lábak magassága változtatható, így ha leeresztik a felemelt építményt, akkor az a sítalpakon egy bulldózer segítségével elvontatható.

A Halley VI-nak más sajátosságai is vannak: a konstrukció rendkívül flexibilis, így például a lakóterületek laboratóriummá alakíthatók, és persze megfordítva is igaz: a hálószobák akár kutatási célra is hasznosíthatók – szükség esetén.

2008-ra készül el az új kutatóállomás

A Halley VI építése várhatóan 18 hónap múlva kezdődik meg, addig a Halley V-t valószínűleg elbontják. Az új bázis két platformon helyezkedik majd el, mindegyik hat, egymáshoz kapcsolódó modulból fog állni. „Mindegyik épületnek lábai lesznek, mindegyik láb sítalpakon áll majd” – magyarázta a BBC-nek Hugh Broughton, aki saját építészeti irodájával vett részt a győztes pályázat kimunkálásában.

Az új létesítmény központi moduljában rekreációra és pihenésre lesz lehetőség, a teljes bázis pedig megújuló energiaforrásokkal működik majd, és a keletkező szemét kezelésére is különleges metódusokat fejlesztettek ki.

Az építkezéshez Nagy-Britanniából szállítanak a Déli-sarkvidékre minden „hozzávalót”. Az építőanyagoknak így 16 ezer kilométert kell utazniuk. Végül a helyszínen szerelik majd össze az elemeket, erre remélhetőleg elegendő lesz a kéthónapos antarktiszi „nyár”. Ha minden a tervek szerint alakul, a kivitelezők 2008 decemberében adhatják át a BAS-nek az új létesítményt.

A jelenlegi Halley-bázis, az ötödik generációs kutatóállomás rendkívüli tudományos sikereket mondhat a magáénak. Itt fedezték fel például a földi életet veszélyeztető ózonlyukat mintegy húsz évvel ezelőtt. Az új kutatóállomás szintén a globális klímaváltozással kapcsolatos kutatásokat végez majd, elsősorban a hosszú távú mérésekre koncentrálva.