Miért nem sötétedik el a világ pislogáskor?

A tudományos világot már régóta foglalkoztatja, hogy miért nem tapasztaljuk a világ pillanatnyi elsötétedését minden egyes pislogáskor. Hiszen percenként 10-15-ször találkoznak alsó és felső szemhéjaink a szemünk előtt, mégsem esik ki ez a néhány pillanat a vizuális élményből.

A University College London kutatói funkcionális mágnesrezonanciás képalkotó eljárással (fMRI) végeztek vizsgálatokat, amely az agy egyes területeinek vérellátását detektálja, így megállapítható, hogy az adott tevékenység végzése közben melyik agyterületek aktívabbak, mint a többi.

Az önkéntes vizsgálati alanyok teljesen elsötétített szemüveget viseltek, és világító fényvezető optikai szálat vettek a szájukba. Ez hátulról világította meg a retinájukat, így a szemük által érzékelt fénymennyiség – mivel a külvilág felől nem érkezett inger – teljesen független volt a szemhéjak nyitott vagy zárt állapotától, azaz a pislogástól.

Szemhunyás és csiklandozás

A kutatók azt tapasztalták, hogy a vizuális információk feldolgozásáért felelős látókéreg V3 régiója minden egyes pislogáskor inaktiválódik. Ez eredményezi azt, hogy nem tudatosul a szem előtt elmozduló szemhéjak látványa. Hasonló inaktiválódás következik be akkor is, amikor egyik tárgyról hirtelen egy másikra ugrik a tekintetünk: a kettő között lévő átmenet elmosódott képe sem válik tudatossá.

A kutatók szerint ugyanez a mechanizmus játszódik le a taktilis (érintéssel kapcsolatos) információkat feldolgozó agykérgi területen, amikor saját magunkat próbáljuk megcsiklandozni. Az intenzív érzet kialakulását megakadályozza az a visszacsatolás, hogy az adott mozdulatsort mi magunk kezdeményeztük, míg külső eredet esetén a letiltás nem következik be.