A matematikusok szerint lehetetlen a jó tizenegyest kivédeni

Nem véletlen, hogy a tizenegyesrúgásoknál a kapusok többsége szabálytalanság révén képes hárítani a büntetőt.

Előbb elmozdulnak, elvetődnek egy irányba, és így van esélyük elkapni vagy legalább ujjheggyel arrébb tolni a hálóba tartó lövést – ezt mindenki tudja, aki valaha látott futballmérkőzést lezáró tizenegyespárbajt.

Most azonban matematikusok is kiszámolták a tizenegyest rúgó játékosok és a kapusok esélyeit. Kiderült, hogy ha az erősen meglőtt, száz kilométer óránkénti sebességgel száguldó lövést jól helyezik, akkor nincs esélye a kapusnak, hiába vetődik időben. (Éppen ezért vetődnek a rutinos hálóőrök idő előtt, szabálytalanul.) Az Erlangen-nürnbergi Egyetem Matematikai Intézetének kutatói szerint ugyanis a 7, 32 méter széles, 2, 44 méter magas kapuba egy 22 centiméteres labdát 11 méterről száz kilométeres sebességgel kell megrúgni, amire a futballisták természetesen képesek, és ezt a labdát a sarokba kell helyezni. Ekkor az az idő, amíg a labda beér a hálóba mintegy fél másodperc.

Az emberi reakcióidő lecsökkenthető egynegyed másodpercre, ami azt jelenti, hogy a kapusoknak a labdaelrúgása után a védekezésre már csak egynegyed másodpercük marad. Ezen töredéknyi idő alatt 35 km/h-s sebességre kellene felgyorsulniuk a sarok felé repülő labda elérésére, legalább megérintésére (szabályos álló helyzetből). Erre az emberi szervezet kevés kivétellel képtelen, ilyen sebességet csak a rövidtávfutók képesek elérni, de ők sem közvetlenül a rajt után, hanem hosszú méterekkel azután (és persze nem vetődve-repülve…)

Éppen ezért a matematikusok szerint csak az idő előtt elrugaszkodó, a minimálisan egynegyed másodperces reakcióidőt kiiktató kapusok védhetik ki a tökéletesen helyezett, erős lövéseket. A megnövekedett védekezési idő miatt ugyanis ekkor már csak óránkénti 18 kilométeres sebességre kell felgyorsulniuk, ami fizikailag lehetséges teljesítmény. Ám ilyenkor megintcsak hátrányba kerülnek a hálóőrök, hiszen nem tudják, hogy melyik sarokba rúgja a lövést megeresztő játékos a labdát. Ezért van az, hogy teljes erőből elrugaszkodó kapusok gyakran már csak dermedten nézik, hogy merre megy a labda, mivel ők előbb döntöttek, mint ellenfelük.

Nem véletlen ezek után, hogy a statisztikák azt mutatják, hogy 80 százalékban a lövő játékosok értékesítik a büntetőket, a tizenegyesek közül csak minden ötödiket fognak meg, illetve hárítanak a kapusok.

A tizenegyesrúgás matematikai és fizikai oldala ezzel megoldottnak tekinthető, ám van egy faktor, méghozzá a pszichológiai tényező, amelyet szintén figyelembe kell venni. A tizenegyest rúgó játékosok ugyanis (éppen azért, mert már eddig is tudták, hogy inkább csak kihagyni lehet a büntetőt, merthogy egyébként edzéseken nagy valószínűséggel berúgják azokat) nagy stressznek vannak kitéve. Csak azok a játékosok rúgják nagy sikerrel a büntetőket, akik képesek az edzéskörülményeket éles helyzetben is rekonstruálni, azaz „kikapcsolják az agyukat” és a rutinná vált, begyakorolt rúgást hajtják végre. A stresszt fokozhatja a nézők őrjöngése, az edzők bekiabálása, a kapusok zavaró mozdulatai vagy nemritkán a közbeordításuk. Mindezek bevett eszközei a rúgó játékos megzavarásának, aki így kiesik a ritmusból, vagy eltér a megszokott cselekvéssorozat végrehajtásától, s így a kapus esélye megnő a büntető hárítására. A rutinos lövők tehát agyuk kikapcsolását a többieknél hatékonyabban képesek elvégezni, nem lehet őket megzavarni.

Minél ismertebb egy játékos, annál nagyobb stressznek van kitéve tizenegyesrúgáskor. A stressz megzavarja a koncentrálóképességet, és nehezíti a labda pontos helyezését. A nagyobb stressz természetesen még zavaróbb, nem meglepő hát, hogy a nagy sztárok gyakrabban rontanak tizenegyeseket, mint a kevésbé ismert futballisták. Ezt bizonyítják a statisztikák Pelé, Beckenbauer és Beckham esetében is – írja a német Spiegel Online.