Milyen evolúciós előnyt jelentett a keserű íz érzékelése?

Nemzetközi kutatás keretein belül vizsgálják a keserű íz érzékeléséért felelős receptorok szerepét az emberiség fennmaradásában. A keserűség minél hamarabbi érzékelése ugyanis meggátolhatja sok mérgező növény elfogyasztását.
A Duke Egyetem, a University College London és a Német Humán Táplálkozástudományi Intézet kutatói különféle származási helyű embercsoportoknál és főemlősöknél vizsgálták a keserű íz érzékeléséért felelős fehérjét kódoló egyik gén szekvenciáját.
A tudomány öt alapíz érzékeléséért felelős receptorokat azonosított az emberi nyelven, ezek az édes, a sós, a savanyú, a keserű és az umami. Ez utóbbi japán szó egy nehezen meghatározható ízt jelöl, a távol-keleti konyhában (kínai éttermekben) gyakran alkalmazott ízfokozó, a nátrium-glutamát ízét.
Általánosságban elmondható, hogy az ember ízérzékelése kevésbé fejlett, mint az állatoké. Ezzel szemben a keserű ízt erősebben érezzük, ennek receptorai igen érzékenyek. Huszonöt génünk felelős a keserű-receptorfehérjék kódolásáért.
Keserű pirula
A kutatók a világ különböző tájain 60 népcsoportból összesen 997 személynél vizsgálták meg a TAS2R16 receptorfehérjét kódoló gén szekvenciáját. A génvariánsok összehasonlításával valamint az emberi és főemlős (pl. csimpánz) eredetű minták összevetésével igyekeztek nyomon követni a keserű íz érzékeléséért felelős gén evolúcióját.
Megállapították, hogy az ember keserű ízérzékelése valóban fejlettebb az egyéb főemlősökénél, így a mérgező növények nagy részét felismerjük, még mielőtt nagyobb mennyiségben a szervezetünkbe jutnának. Ez szelekciós előnyt jelent a legtöbb népcsoport számára.
Érdekes módon a maláriával fertőzött területeken élők keserű ízérzékelése gyengébb, mint a többi emberé. Ennek evolúciós előnye az, hogy a malária gyógyulását elősegítő, cianogén tartalmú, igen keserű növények elfogyasztása könnyebb az ő számukra, így nagyobb az esélyük a gyógyulásra, mint a Föld egyéb területein élőknek.