Szaglásunk, mint a vadászkutyáké

A Nobel-díjas Békésy György 1964-ben kutatásai alapján kijelentette, hogy az ember képes a szagok forrásának lokalizálására. Elképzelései szerint ez a halláshoz hasonló módon menne végbe: a két orrlukba érkező illatok intenzitásának és időbeli észlelésének különbségéből következtet az agy a forrás elhelyezkedésére.

Békésy elképzelése – bár a ma már rendelkezésre álló, korszerű vizsgálóeszközök hiányában hipotetikusnak mondható – nagymértékben helytállónak bizonyult. Kísérletei során olyan illatanyagokat használt, melyek két a szaglásban résztvevő ideget ingereltek: a szaglóideget (nervus olfactorius) és a háromosztatú ideget (nervus trigeminus).

Új módszerek

A Kalifornia Egyetem, Berkeley kutatói Noam Sobel pszichológia professzor vezetésével újra megvizsgálták ezt a kérdést. Huszonegy önkéntes alanyuk arca elé olyan szerkezetet helyeztek, melyen keresztül a két orrlukba külön-külön lehetett illatanyagokat juttatni. A szagláspróba közben funkcionális mágnesrezonancia vizsgálatot (fMRI) végeztek, amely megmutatja, hogy az adott pillanatban mely agyterület aktívabb a többinél.

A vizsgálathoz négyféle vegyszert használtak. Ezek közül kettő szinte kizárólag a szaglóideget ingerli: a rózsaillatú fenil-etil-alkohol és a szegfűszeget idéző eugenol. A másik kettő elsősorban a háromosztatú idegre hat: az ecetszagú propionsav és a banánillatú amilacetát. Az illatanyagok gondos kiválasztása azért volt fontos, mert a legtöbb egyéb illat változó arányban, de mindkét ideget ingerli, és ezekkel nem lehetett volna megállapítani, hogy a vizsgált jelenség melyik ideg közvetítésével jön létre.

A vizsgálatban tizenhat egészséges önkéntes és öt olyan beteg vett részt, akiknek szaglóidege működésképtelen, egyáltalán nem éreznek szagokat (anosmia a kórkép neve).

Te is lehetsz nyomkereső

Míg az ép szaglású alanyok minden szagingernél meg tudták nevezni, melyik orrlukjukban érzik az illatot, az anosmiások erre a kérdésre egyáltalán nem tudtak válaszolni, bár a háromosztatú ideget ingerlő illatoknál érezték a stimulust. Ebből egyértelműen kiviláglik, hogy a szagok lokalizálásáért egyedül a szaglóideg felelős.

Az fMRI felvétel igazolta, hogy a szagló agykérgi régión belül más és más területek válnak aktívvá a bal illetve a jobb orrluk illatingerlése során. A lokalizáció során még egy agyterület fokozott aktivitást mutatott, nevezetesen a felső halántéklebenyi tekervény (gyrus temporalis superior), mely a hangok és a vizuális ingerek helyének meghatározásában is szerepet játszik.

A kutatók szerint az ember tehát a vadászkutyákhoz hasonló módon képes – anatómiailag – az egocentrikus lokalizációra, azaz arra, hogy fejének megmozdítása nélkül megállapítsa, a térben hol helyezkedik el az érzékelt szag/illat forrása. Meggyőződésük, hogy ez a képesség fejleszthető, így következő kísérletükben azt készülnek vizsgálni, hogy milyen mértékben taníthatók meg emberek egy adott terepen elhelyezett illatos tárgyak „kiszimatolására”.