Milyen evolúciós előnyökkel jár a színtévesztés?

A színtévesztés leggyakrabban előforduló formája a deuteranomália, azaz a zöld-színtévesztés (a köznyelvben zöld-vörös színtévesztésnek mondják). Lényege, hogy a szem ideghártyájában elhelyezkedő érzékelő sejtek, az úgynevezett csapok zöld szín érzékeléséért felelős fényreceptora módosul, és a közepes hullámtartomány felől a hosszabb hullámhosszak felé tolódik.

Emiatt a színek érzékelése megváltozik, és az egyes színek egymástól való elkülönítése zavart szenved. Ezt lehet kiszűrni a színlátást vizsgáló füzetek, táblák segítségével.

A zöld-színtévesztés X-kromoszómához kötött, recesszíven öröklődő tulajdonság, ezért a két X-kromoszómával rendelkező nőknél, akiknél a színtévesztést hordozó kromoszómát a másik, egészséges X elnyomhatja, csak elenyészően ritkán fordul elő. Az XY kromoszómaszerelvényű férfiaknál azonban erre nincs mód, így a deuteranomália a férfiak 5-6%-át érinti.

Mi a különbség a zöld között?

A Cambridge Egyetem és a Newcastle upon Tyme Egyetem kutatói az érzékelt hullámhossz-eltolódás miatt feltételezték, hogy a khaki szín érzékelése is érintett. Színkártyákat készítettek, melyeken összesen 15 khaki-árnyalat volt feltüntetve. A kártyákat normál színlátású illetve zöld-színtévesztő alanyoknak mutatták meg párosával, és megkérték őket, hogy értékeljék az árnyalatok közötti különbséget.

Míg az „egészségesek” egyáltalán nem tudták megkülönböztetni az árnyalatokat, a deuteranomáliások egy része mind a 15 árnyalatot felismerte. A feladatok – helyes vagy hibás – megoldása a színtévesztők esetében feleannyi időt vett igénybe, mint a normál színlátásúaknál.

A kutatók szerint elképzelhető, hogy a deuteranomália azért maradhatott fenn, mert evolúciós előnnyel bírt. A színtévesztők valószínűleg könnyebben észrevették a fűben vagy lombok között lévő, azokhoz hasonló színű lehetséges táplálékot, mint társaik.