Véget ért a tudományos ágymunka

A Nemzetközi Női Űrszimulációs vizsgálat (Women International Space Simulation for Exploration; WISE) célja önkéntesek bevonásával modellezni az űrben jellemző állapotok hatását a női szervezetre. Az űrbéli atmoszférát idéző szimulációs kísérleteket a korábbiakban elsősorban férfiakon végeztek, ma azonban, amikor minden ötödik űrhajós nő, nagy szükség van annak megismerésére, van-e eltérés a megváltozott gravitációs körülmények férfiakra és nőkre gyakorolt hatásai között.

A WISE tizenegy ország – Belgium, Kanada, Dánia, Franciaország, Németország, Olaszország, Hollandia, Svédország, Svájc, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok – összesen tizenkét kutatócsoportjának bevonásával végezte kísérletét. Toulouse-ban, a francia űrügynökség kutatóközpontjában egyszerre 12 önkéntest vizsgáltak.

Az első csoport 2005. márciusa és májusa között vett részt a vizsgálatban, míg a második szeptember és november vége között. A kísérlet lényege az volt, hogy az önkéntesek – 25 és 40 év közötti egészséges, nem dohányzó nők – 60 napon keresztül megszakítás nélkül 6 fokkal megdöntött ágyban fekszenek, úgy, hogy lábuk valamivel magasabban van, mint a fejük. Ez a pozíció ugyanis jól modellezi a súlytalanság állapotát, amit az asztronauták az űrhajóban tapasztalnak hosszú távon.

Hanyatt fekve

Az alanyoknál folyamatosan kamerával ellenőrizték, hogy egyik válluk, akármit is tesznek, érintse az ágyat. A hatvannapos kényszerpihenőt televízió, laptop és zenehallgatási lehetőség biztosításával tették kényelmesebbé. Az önkéntesek nyelv- illetve rajzoktatáson is részt vehettek – szigorúan ágyban fekve.

Mivel a vizsgálat célja volt annak felmérése is, miként lehet megelőzni a súlytalanság következtében kialakuló izom- és csonttömeg-vesztést, az önkénteseket három csoportba sorolták: az egyik csoport testedzést végzett ágyban fekve, a másik csoportnál táplálékkiegészítőket alkalmaztak, a harmadik pedig kontrollként szolgált.

A kísérlet kétszer két hónapja során a résztvevőknél folyamatosan vizsgálták az izmok és a csontok, a szív-érrendszer, valamint a vérkeringés és anyagcsere állapotát, a mozgáskoordinációt, a hormonális és az immunrendszer esetleges változásait, valamint a pszichés hogylétet.

A 60 nap elteltével az alanyok háromhetes rehabilitáción vettek részt, ez a második csoport számára december 20-án ért véget.

Bár eleinte nagyon bizonytalanul álltak a lábukon, 24 óra után mindegyikük újra tudott járni, három nappal később pedig futni is.

Fogyatkozás

A hosszas fekvést követően az önkéntesek mindegyikének mintegy 3-4 kilogrammnyival csökkent az izomtömege az alsó testfél területén. Csontsűrűségük is megfogyatkozott, ez azonban egyik alanynál sem érte el a csontritkulás (osteoporosis) diagnózisának megállapításához szükséges mértéket, azaz mindegyiküknél a normál tartományon belül maradt.

A kísérletet májusban befejező nőknél a fél évvel később végzett vizsgálat alkalmával megállapították, hogy elvesztett izomtömegüket visszanyerték, és csontsűrűségük is szinte minden esetben visszatért a kiindulási értékre.

A vállalkozó kedvű nők a kísérletért 17500 dollár, azaz mintegy három és fél millió forintnak megfelelő ellenszolgáltatásban részesültek.

A kutatás célja nem csupán az űrhajósnők egészségének megőrzése. A vizsgálatok eredményei választ adhatnak a csontritkulás és a túlságosan kevés testmozgást végzők millióit érintő metabolikus szindróma megelőzésével és kezelésével kapcsolatos kérdésekre, valamint segíthetnek az ágyhozkötött betegek rehabilitációjában és különböző szív-érrendszeri betegségek megelőzésében is. Az eredmények összesítése és kiértékelése folyamatban van.