A globális felmelegedés új forrására bukkantak

A német heidelbergi Max Planck Intézet geofizikai csoportjának kutatói legújabb vizsgálatukban – minden eddigi tudományos állásponttal ellentétben – kimutatták, hogy a növények jelentős mennyiségű üvegházhatású gázt, metánt termelnek. Az eredmény azért meglepő, mert kiderült az is, hogy a metánképződés a légköri oxigén jelenlétében sem csökken. Ez a felfedezés nem csak a növénykutatók számára, hanem a globális felmelegedés és az üvegházhatású gázok közötti összefüggés vizsgálata szempontjából is igen jelentős.

A metán mennyiségét tekintve a szén-dioxid után a második legjelentősebb üvegházhatású gáz, melynek légköri koncentrációja az elmúlt másfél évszázad során megháromszorozódott. A légköri metánkoncentráció növekedése csak kis mértékben írható az ipari tevékenység (fosszilis tüzelőanyag égetés) rovására. Ennél sokkal jelentősebb mértékben járulnak hozzá a mezőgazdasági termelésből származó úgynevezett biogén források.

A tudósok mindeddig azt feltételezték, hogy a biogén metán képződése alapvetően szerves anyag oxigénmentes (anaerob) környezetben történő lebontása során, anaerob baktériumok tevékenysége mellett zajlik. Ebből kifolyólag a nagy mennyiségű metánképződés forrásai: a vizes élőhelyek, a rizsföldek, a kérődzők és a termeszek emésztőrendszere, a hulladéklerakók, és a szennyvíztisztítók rothasztói. Az eddigi kutatások szerint a világon évente keletkező mintegy 600 millió tonna metán közel két harmadát ezek a források adják.

A laboratóriumi és a szabadban végzett vizsgálatok azonban most kimutatták, hogy az élő növények akár 10 vagy 100-szor is több metánt termelnek, mint az elhaltak, ráadásul a napfénytartam növekedésével fokozódik ez a tevékenység. Mivel ez még csak az első bizonyíték erre a jelenségre, a folyamat részleteire csak a későbbi kutatások során derülhet fény.

Az első becslések szerint a szárazföldi növények 60-240 millió tonna metán termelnek évente, ami azt jelenti, hogy az éves légköri metántermelés 10-30 százaléka az élő növényektől származik. Ennek mintegy kétharmadát a trópusi területek adják, mivel ott képződik a legnagyobb mennyiségű biomassza. A mostani vizsgálat eredménye magyarázatot ad arra, hogy miért kiemelkedően magas a metánkoncentráció a trópusi esőerdők felett, amelyre nemrégiben mutattak rá a heidelbergi egyetem kutatói, űrfelvételek elemzése során.

Joggal merül fel a kérdés, hogy miért csak most jöttek rá ilyen triviálisnak tűnő jelenségre, amikor már mintegy 20 éve számos kutató a világ minden részén foglalkozik a metán-körforgás elemzésével? „Tulajdonképpen metán így nem képződhet” – nyilatkozta Frank Keppler, a Max-Planck Intézet munkatársa. „Mivel eddig elfogadott tény volt, hogy biogén metán csak oxigénmentes környezetben képződhet, egyszerűen senki nem vizsgálta jobban a jelenség ezen részét”.

A tények ismeretében a jövőben pontos méréseket kell végezni, hogy az emisszió mértékét meg lehessen állapítani. A jelenlegi eredmények oda vezetnek, hogy a „tankönyvek” metánképződéssel kapcsolatos fejezeteit újra kell íni.

A jövőben a tudósok a laborvizsgálatok mellett számos terepi és űrkutatási módszert is be akarnak vezetni, amelyekkel pontosabban becsülhető a metánforrás mértéke. Emellett válaszra vár az a kérdés is, hogy milyen szerepet játszott a bioszféra a földtörténeti metánképződés során, valamint, hogy milyen hatással van a globális hőmérséklet- és szén-dioxid koncentráció növekedés a növények metántermelésére. Ez azért különösen fontos, mert ebből következtetni lehetne a klímaváltozás és az üvegházhatású gáztermelés közötti visszacsatolási mechanizmusra.