Tartós vagy illatos legyen a rózsa?

A rózsa nem csak egyszerűen egy virág, hanem a szépség, a múlandóság és természetesen a szerelem jelképe. Egy olyan szerelemé, amelyért nagy árat kell fizetni, ugyanis a rózsa termesztése igen költséges, ráadásul igen rövid életű virágról van szó.

Az elmúlt több mint két évszázad folyamán a vevők igényét kielégítendő a nemesítők és a kutatók újabb és újabb bravúrokkal próbáltak előállni: szokatlan színek, lehető legkevesebb tüske, szabályos virág- és levélforma, tartósság, első osztályú illat. A természet adta „korlátok” átlépése a közel két évtizeddel ezelőtt megjelent géntechnológia alkalmazása révén vált lehetővé.

Ezzel a legendás kék rózsa is látszólag elérhető közelségbe került. A romantika korában nem véletlenül volt az elérhetetlenség, megközelíthetetlenség jelképe, ugyanis hagyományos nemesítési eljárással nem lehet kék rózsát „előállítani”. A kis pH érték miatt, a rózsa nem képes kék színanyagot termelni, nemesítéssel legfeljebb csak lilás árnyalatú színt lehet elérni.

Szokatlan színben pompázó virágok

Mégis az első genetikailag módosított virág nem a rózsa, hanem a petúnia (tölcsérke) volt. 1987-ben Peter Meyer, akkor a kölni Max Planck Intézet munkatársa , 30 ezer virágon végzett géncserét, melynek révén a fehér petúniák lazacvörös színt kaptak. Meyer, aki ma az angliai Leeds Egyetem munkatársa, a kukorica egy adott génjét ültette be a tölcsérkébe, így a virág olyan színben pompázik, amilyen természetes körülmények között nem fordulhat elő. Ez után már csak idő kérdése volt, hogy más virágokon is kipróbálják ezt az eljárást.

A vágott virág termesztők álma a kék színű rózsa. Az ausztrál Florigene cég már 19 éve végez géntechnológiai kísérleteket a kék rózsával kapcsolatban. Az „előfutár” kék szegfűnek már hat fajtája létezik, de a rózsánál nem sikerült hasonló eredményt elérni. Az eddigi génmódosított kék színű rózsák esetében ugyanis csak szürkés árnyalatú színt kaptak, a tiszta, ragyogó kék rózsa még várat magára.

Az illat nyomában

A színnel ellentétben az illat terén jóval nehezebb dolguk van a kutatóknak. Mivel a közelmúltban a rózsanemesítésnél a tartósság volt a legfőbb szempont, a keresztezés során háttérbe szorult az illat.

A rózsa illatanyaga igen komplex folyamat eredménye. A kutatók eddig mintegy száz összetevőt határoztak meg, de a becslések szerint ennél jóval több hatóanyagról van szó, amelyek együttesen befolyásolják a virág illatát. Ezért igen nehéz ennek a folyamatnak az irányítása, módosítása.

A kutatók előtt áll még az a feladat is, hogy kiküszöböljék az illat és a tartósság közötti negatív összefüggést, vagyis, hogy egyszerre tartós és illatos rózsát „állítsanak elő”. Ebben a legfőbb nehézséget többek között az okozza, hogy a rózsa illata az élettartama során változik. A kutatások ezen a téren még igencsak kezdeti fázisban vannak.

Addig viszont a termesztőknek választaniuk kell, hogy tartós vagy illatos rózsát kívánnak a piacra vinni. A tartósság viszont általában nyomósabb érv, de nem csak a rózsánál, ugyanis a legtöbb Európában értékesített vágott virág olyan távoli országokból érkezik, mint Kenya vagy Kolumbia. A termesztők örülnének, ha lenne olyan virág, amely több hétig frissen marad, ugyanis akkor a drágább, de rövidebb ideig tartó repülőút helyett, az olcsóbb de hosszabb ideig tartó hajón való szállítást lehetne választani.
Ez ugyanakkor erős konkurenciát jelente az európai termesztőknek a távoli országokkal szemben, ami viszont nem érdekük. De ugyanakkor az sem érdek, hogy túl tartós virágokat áruljanak, hiszen akkor a vevőknek nem lenne más dolguk, mint letörölni a port a virágról, anélkül, hogy újat vennének.