Szupererős ragasztó – természetesen

A bloomingtoni Indiana Egyetem és a Brown Egyetem kutatói egy különösen ragaszkodó mikroorganizmust vizsgáltak. A Caulobacter crescentus nevű baktérium folyókban, patakokban, mesterséges csatornákban él, és minden várakozást felülmúló erővel rögzül kövekhez, sziklákhoz és egyéb alapokhoz.

A kutatók laboratóriumi körülmények között egy vékony, hajlékony üvegpipettára tapasztották a baktériumot, majd egy másik pipetta üregébe beleszívták, és az alap felszínére merőlegesen húzni kezdték. Mindeközben mérték a felszíntől való elszakításhoz szükséges erőt.

Ez az erő 0, 11 és 2, 26 mikronewton között változott (átlag 0, 69 ± 0, 62 µN). Figyelembe véve a C. crescentus mikroszkópikus méretét, ez nagyjából 68 N/mm²-nek felel meg, azaz ha a baktérium egy négyzetmilliméteres felületen tapadna valamihez, 68 N erő volna szükséges a leválasztásához. Egy tízforintosnyi felületen a leszakításhoz akkora erő volna szükséges, mintha három autót akarnánk felemelni. A ma alkalmazott legerősebb pillanatragasztók szakítóereje 18-28 N/mm².

Mivel a C. crescentus vizes közegben is jól tapad, és az emberre egyáltalán nem ártalmas, felmerült cukormolekulákból és fehérjékből álló ragasztóanyagának alkalmazása sebészeti beavatkozások során. Egyelőre azonban van egy kis gond: a szupererős ragasztó mindenhez hozzáragad, így a feldolgozásához használt eszközökhöz és tárolóedényekhez is.