A madárpók mérge ugyanúgy csíp, mint a chili

Annak ellenére, hogy egy pók marása akár komoly fájdalmat is jelenthet, vajmi keveset tudunk arról a molekuláris mechanizmusról, hogy hogyan is hozza létre a méreg ezt az érzést. Kevés az ismeretünk az érzőidegek membránjában lévő molekuláris csatornákról, amelyeken keresztül az ionok átáramlanak, s ily módon fájdalomként érzékelt elektromos jelek kisülésére késztetik az idegsejteket. Most a pókmérgeket tanulmányozó kutatók talán fölfedeztek egy új eszközt, amellyel alaposabban földeríthetik, hogyan működnek az ioncsatornák a fájdalom létrejöttekor.

David Julius és munkatársai a San Franciscó-i Kalifornia Egyetemről 22 pók- és skorpiófajt vizsgáltak meg, olyan molekulákat keresve, amelyek aktiválják az érzőidegeket és fájdalomérzetet váltanak ki. A kutatók három ilyen hatású molekulát határoztak meg egy, az Antillákról származó madárpók, a Psalmopoeus cambridgei mérgében. Amikor a tudósok egerek mancsába injektálták a mérget, a rágcsálók végtagjai begyulladtak és az állatok a mancsok nyalogatásával és rángatásával reagáltak. Azok a genetikailag módosított egerek azonban, amelyekben nem alakult ki az elkülönített molekulákra érzékeny receptor, nem reagáltak a méregre, mint arról a kutatók a Nature tudományos folyóirat legújabb számában beszámoltak.

A madárpókfajokból izolált peptidek ugyanazt a receptort célozzák meg, mint a kapszaicin, a méregerős chilipaprikák égető, csípős hatású vegyülete. A kapszaicin és a madárpókok mérge ugyanazt a csatornát aktiválja, de eltérő módon. A kapszaicin belülről kötődik a sejt receptorához, míg a madárpókok fehérjéi kívülről veszik célba a receptort.

„Az ember ugyanazt vagy nagyon hasonló molekuláris következményeket érhet el ennek a csatornának két különböző helyen való ingerlésével” – mondja Mike Catarina, a Johns Hopkins Egyetem biokémikusa. Ez a szokatlan helyzet hatékony laboratóriumi eszköznek bizonyulhat, fűzi hozzá. Mivel a madárpókok mérge az érzőidegek külsejét célozzák meg, a peptidek fölhasználhatók a neuronok tanulmányozására azok elpusztítása nélkül. Ráadásul a hasonló peptidekkel ellentétben, amelyek más ioncsatornákat blokkolnak, a „vanillotoxinoknak” ez az új csoportja ingerli a csatornákat, amikor a receptorokhoz kötődik. Ez a jellemző segíthet a csatornaszerkezetre alapozott új fájdalomcsillapító gyógyszerek kifejlesztésében.

A növény és a pók tehát – az evolúció által – ugyanahhoz az általános molekuláris stratégiához jutott el annak megvalósításában, hogyan riasszák el az ellenségeiket ugyanazon receptor aktiválása révén. A kapszaicin elriasztja a paprikától az emlősöket, de nem hat a madarakra, amelyek így tudják terjeszteni a paprika magvait. A madárpókok mérgei azonban a vizsgálatok szerint mind a madarak, mind az emlősök csatornáit aktiválják, ami arra utal, hogy a pókok több különféle ragadozó elleni védekezésre alkalmas toxint fejlesztettek ki az evolúció folyamán.