Bizonyították, hogy a nevetés valóban ragadós

„Úgy látszik, tökéletesen igaz, hogy nevessünk és boldog-boldogtalan velünk nevet” – mondja Sophie Scott, a londoni University College idegtudományi munkatársa. – „Egy ideje már tudjuk, hogy amikor beszélgetünk valakivel, gyakran visszatükrözzük a viselkedését, lemásoljuk a szavait és utánozzuk a gesztusait. Most kimutattuk, hogy ugyanez alkalmazható a nevetésre is – legalábbis agyi szinten.” Az ezzel kapcsolatos kutatásokról szóló beszámoló a Journal of Neuroscience folyóirat legújabb számában látott napvilágot.

Scott és munkatársai különféle hangokat játszottak le önkénteseknek, és eközben funkcionális mágneses rezonancia képalkotó készülékkel (fMRI) vizsgálták az agyukban végbemenő reakciókat. A hangok között egyaránt előfordultak pozitív – például kacagás vagy diadalkiáltás – és negatív – például sikoltás vagy öklendezés – jellegű minták.

Valamennyi hang válaszreakciót váltott ki az agykéreg premotoros területén, amely felkészíti az arcizmokat a hangnak megfelelő válaszreakcióra. A pozitív hangokra sokkal erősebb válaszok érkeztek, ami arra utal, hogy „ragadósabbak”, mint a negatív hangok. Ez megmagyarázza azt is, miért mosolyodunk el akaratlanul is, amikor nevető embereket látunk.

A pozitív érzelmek ragadós volta Scott szerint fontos szociális tényező lehetett. Néhány tudós úgy véli, hogy emberőseink hamarabb tudtak csoportosan nevetni, mint beszélni, és a kacagás esetleg a nyelv elődje lehetett.

„Csoportos helyzetekben, amilyen például egy vígjáték közös nézése a családdal, vagy egy futballmérkőzés megtekintése a barátokkal, rendszerint pozitív érzelmekkel találkozunk, amilyen a nevetés vagy a tetszésnyilvánítás” – mondja Scott. – „Az agynak ez a válaszreakciója, amely automatikusan előkészít bennünket a mosolygásra vagy a kacagásra, gondoskodik a többiek viselkedésének utánzásáról, ami viszont segíti közösségi interakcióinkat. Fontos szerepet játszhat egy csoport egyedei közti erős kötelékek kialakításában.”