Szülés a méh elvesztése után
Amerikai orvosok forradalmian új eljárással kívánják saját gyermekhez hozzásegíteni azokat a nőket, akik betegség vagy szülési komplikáció miatt elvesztették a méhüket.
Minden nő számára – életkortól függetlenül – nagy veszteség, ha méhét el kell távolítani. A rosszindulatú daganatos betegségek sajnos a termékeny korú lányokat, asszonyokat is érinthetik, és ezek gyakran a méh műtéti eltávolítását tehetik szükségessé. Ebben a korosztályban fordulnak elő azok a szüléssel, terhesség-megszakítással, császármetszéssel kapcsolatos vérzéses és egyéb szövődmények is, amelyek szintén a terhességhez nélkülözhetetlen szerv elvesztéséhez vezethetnek.
A New York Downtown Hospital orvosai a méhátültetés gondolatával kacérkodnak. Évek óta gyakorolják holttesteken a szerv eltávolításának és átültetésének technikáját, és úgy vélik, sikeres lehet a halott donorból származó méhtranszplantáció.
Korábban 2000-ben egy másik orvoscsoport egy 26 éves szaúd-arábiai nőn végzett méhátültetést. Akkor a szerv élő donorból származott, és három hónap után kilökődött. Azóta nem történt próbálkozás e téren.
Az orvosok Dr. Giuseppe Del Priore vezetésével úgy tervezik, hogy a mesterséges megtermékenyítéssel létrehozott embriókat laboratóriumi körülmények között ültetnék a méhbe, majd a beágyazódást követően transzplantálnák a szervet az anya szervezetébe. A terhesség végén, a császármetszést követően a beültetett szervet eltávolítanák, hogy a későbbiekben se lökődhessen ki.
Az orvosok most az első emberkísérlethez keresik a megfelelő asszonyt. Eddig több mint kétszázan jelentkeztek, közülük 40-50 nő már túlvan a szükséges vizsgálatokon. Egyelőre nem tudni, hány szerencsés (?) anyajelölt vehet majd részt a kísérletben.
A tudományos közvélemény igencsak megosztott a nem életmentő célú szervátültetéssel kapcsolatban. Van, aki istenkísértésnek tartja az ötletet, hiszen a terhesség kilenc hónapja alatt a beültetett szerv bármikor kilökődhet, és ez az anya és gyermeke életét egyaránt veszélyezteti. Egy szakértő szerint az eljárás ahhoz hasonlítható, mintha rothadó húst tennének a női kismedencébe, és várnák, mi történik. Mások szerint kellő gondossággal és odafigyeléssel megvalósítható, hogy a méhüket egyszer már elvesztett nők is szülhessenek.