Közelebb a hosszú élet genetikai hátteréhez

Korábbi tanulmányok már kimutatták, hogy a szigorú kalóriabevitel-korlátozás jelentősen megnöveli az egerek és sok más állatfaj élettartamát, de ennek oka idáig ismeretlen volt. Most azonban amerikai tudósok fonálférgekben fölfedeztek egy ezzel a szokatlan jelenséggel kapcsolatos gént.

Arra már az 1930-as években rájöttek, hogy a csökkentett kalóriabevitel meghosszabbítja az élettartamot . Az erősen megszorított étrendre fogott laboratóriumi rágcsálók bőven túlélték jól táplált társaikat. Azóta ezt a hatást a legkülönfélébb élőlényeken tanulmányozták élesztőtől kezdve a muslicákon, férgeken át a kutyákig.

Ember esetében azonban még mindig nem világosak annak következményei, ha a kalóriabevitelt nagyjából 60 százalékkal csökkentik, miközben fenntartják az életfontosságú tápanyagok szintjét, noha e szélsőséges diétának sok követője akad.

Andrew Dillin, a Nature tudomány lapban megjelent mostani cikk társszerzője és a Salk Institute for Biological Studies munkatársa a következőket nyilatkozta a sajtónak: „Ha túlságosan csökkentjük az élelembevitelt, az állandó éhezés felé billen az egyensúly, és rövidebb ideig élünk. Ha túlzásba visszük az evést, akkor elhízunk, élettartamunk jelentősen csökken. Az étrendi megszorításoknak valahová a két szélsőség közé kell esniük.”

A fonálféreg és a hosszú élet

A kutatók a Caenorhabditis elegans nevű fonálférget tanulmányozták. A vizsgálatok föltárták, hogy egy gén, a pha-4 kulcsszerepet játszik az étrendi megszorítás élettartamot növelő hatásában. Amennyiben ezt a gént eltávolították, a diétának nem volt semmilyen hatása az élettartamra. A kísérlet fordítottjában, azaz, amikor túltermelésre serkentették a pha-4 gént a férgekben, növekedett az élettartam a megszorító étrend hatására.

„Ez az első megtalált gén, amely teljesen nélkülözhetetlen az étrendi megszorításra adott élettartam-növekedéshez” – magyarázta Dillin. – „Végre megvan a genetikai támpontunk ahhoz, hogy felgöngyölítsük azt a molekuláris programot, amely a kalória-megszorításra válaszul adott megnövekedett élettartam hátterében áll.”

Koplaljunk vagy ne koplaljunk?

Noha a vizsgálatot férgeken végezték, az eredmények fontosak lehetnek más fajok tekintetében is. Az emlősöknek – az embereket is beleértve – vannak olyan génjeik, amelyek nagymértékben hasonlítanak a pha-4 génhez.

Ezek a gének kulcsszerepet játszanak a fejlődésben, majd később az élet folyamán a glukagonszint szabályozásában. Ez a hormon meghatározó a vér glükózszintjének a fenntartásában, különösen koplaláskor.

A kutatók úgy vélik, hogy az étkezési korlátozás életet hosszabbító hatása azzal áll kapcsolatban, hogy az élőlénynek nagyobb esélye legyen túlélni az élelemhiányt. A biológusok most azt tervezik, hogy más fajokban is fölkutatják a gént.

Amennyiben az étrendi korlátozás genetikai kapcsolata a hosszú élettel való genetikai kapcsolata az emberek esetében is fönnáll, akkor megnyílhat az út olyan gyógyszerek kifejlesztése előtt, amelyek utánozzák a kalóriabevitel megszorítását, miközben az embereknek nem szükséges megváltoztatniuk a normális étrendjüket. Addig azonban maradjunk mértékletesek az evésben, de ne éheztessük halálra magunkat.