Meglepetés az ősember-kutatásban

A Homo nem evolúciójáról felállított hagyományos elméletek szukcesszív fejlődést sugallnak: a Homo habilisból kialakult a H. erectus, abból pedig a modern emberek, a H. sapiens. A H. erectust általánosan a modern emberekhez leginkább hasonlító elődnek tekintik, amely elsősorban abban különbözött, hogy agyának térfogata csak háromnegyede volt a modern emberekének.

A Kenyában nemrég talált, két különböző csontvázból származó felső állkapocs és koponya azonban arra utal, hogy a H. habilis nem volt közvetlen őse a modern embereknek, valamint hogy a H. erectus kevésbé volt modern, mint korábban gondolták.

A Nature tudományos magazin legfrissebb számában leírt ősmaradványokat a Koobi Fora Kutató Project fedezte föl. Ez egy nemzetközi tudósokból álló csapat, amelyet Meave és Louise Leakey anya és lánya páros vezet és kapcsolatban áll a Kenyai Nemzeti Múzeummal.

A H. habilisnak tulajdonított állkapocscsont korát 1, 44 millió évre teszik, ami azt jelenti, hogy sokkal fiatalabb, mint a korábban ismert H. habilis ősmaradványok és jóval későbbről származik, mint ahogy a H. erectus fölbukkant. A lelet azt mutatja, hogy a két faj félmillió évig egymás mellett élt Kelet-Afrikában, jelentette ki a tanulmány vezető szerzője, Fred Spoor, a londoni University College evolúciós anatómia professzora.

„Csak nagyon óvatosan merem kijelenteni, de ez magában hordozza a lehetőségét annak, hogy a Homo habilist el kell távolítani a hozzánk, modern emberekhez vezető közvetlen leszármazási vonalból” – mondta Spoor.

E helyett a H. habilis és a H. erectus között valószínűleg testvérkapcsolat állt fenn, amely úgy két-három millió éve jött létre. Ez az időszak jól ismert hézag az ősmaradványok sorában. A két faj feltehetőleg eltérő ökológiai niche-t foglalt el, ami lehetővé tette, hogy együtt létezzenek anélkül, hogy vetélkedtek volna egymással a korlátozott erőforrásokért.

Spoor a csimpánzok és a gorillák helyzetét említi analógiaként. Nyugat-Afrikában sok hely létezik, ahol ugyanazon a területen él a két faj, de mégsem kereszteződnek egymással, megmaradnak a fajtársaik között.

Az viszont, hogy ki lehetett a H. habilis és a H. erectus közös őse egyelőre még rejtély, teszi hozzá Spoor. Arról azonban más tudósokkal együtt neki sem változott a véleménye, hogy a modern emberek a H. erectusból fejlődtek ki, talán valamilyen átmeneti forma közbeiktatásával.

A másik ősmaradványról, egy kiváló állapotban megmaradt koponyáról a tudósok úgy vélik, hogy egy H. erectushoz tartozott. Az 1, 55 millió évesre datált koponya az eddig talált legkisebb H. erectus koponya.

A most felfedezett H. erectus koponya az eddig talált legkisebb. A kép bal sarkában méretét egy Tanzániában talált korábbi lelettel vetették össze a régészek.

A lelet arra utal, hogy a H. erectus mérete rendkívüli mértékben változó volt, mondta a tanulmány társszerzője, Susan Antón, a New York-i Egyetem antropológusa. Ennek oka lehet a szélsőséges ivari dimorfizmus is, ami ma is megfigyelhető egyes főemlősöknél.

Korábban a tudósok úgy vélték, hogy a H. erectus jobban hasonlított a mai emberekre a hímek és a nőstények közötti méretkülönbség tekintetében.