Ragadós-e az ásítás autistáknál ?

Londoni kutatók vizsgálták azt a közismert elméletet, mely szerint az autizmussal élők nem kezdenek ásítozni, ha ásító embert látnak, vagy ásításról hallanak, olvasnak.
A Birkbeck College munkatársai Atsushi Senju vezetésével 49 gyermeken vizsgálták, igaz-e, hogy az autisták körében kevésbé ragadós az ásítás. A vizsgálati csoportokba hétévesnél idősebb gyermekeket választottak be, akik közül minden második autizmussal élt.
A kicsiknek rövidfilmeket vetítettek, melyek ásító illetve a szájukat ásítás nélkül kitátó és becsukó embereket mutattak be. A kutatók figyelték, melyik gyermek mikor és hányat ásít a filmnézés során.
Megfigyeléseik szerint a valóban ásító emberek látványa több mint kétszer annyi nem autista gyermeknél váltott ki reakcióként ásítást, mint ahány beteg gyermeknél. Amikor pusztán a szájukat kinyitó és becsukó személyeket mutatták, az egészséges és autista gyermekek csak elvétve ásítoztak, és a két csoport között nem mutatkozott érdemi eltérés.
Senju szerint ez az eredmény is megerősíti, hogy az ásítás fertőző hatásának kialakulásában a kulcstényező az empátia. Mivel autizmussal élő személyeknél a társas kapcsolatok kialakítására való képesség és igény, a kommunikáció és az empátiakészség károsodása a vezető tünet, érthető, hogy a nagyfokú empátiát igénylő helyzetekben az autisták rosszabbul teljesítenek.
Kapcsolódó cikkeink: