Okosabb-e az embergyerek, mint a csimpánz?

Az általánosan elfogadott elmélet úgy tartja, hogy mivel az emberi agy nagyobb, az ember okosabban viselkedik, mint az emberszabású majmok. A lipcsei Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet kutatói egy kísérlet révén rámutattak arra, hogy a helyzet sokkal bonyolultabb, és tulajdonképpen csak a szociális készségek terén igaz az állítás.

A Max Planck Intézet kutatócsoportja által végzett kísérlet abban tért el a korábbi ilyen jellegű kísérletektől, hogy itt szociális és pszichológiai szempontból egyaránt vizsgálták az ember és az emberszabású majmok viselkedését. Korábban erre csak külön-külön került sor.

A kutatók a kísérlethez 105 két éves gyereket választottak ki (ők ugyanis közel azonos értelmi szinten vannak az emberszabású majmokkal). A másik két csoport 106 csimpánzból és 32 orángutánból állt, a kutatásnak ezt a részét egy ugandai, egy kongói és egy borneói állatmenhelyen végezték. A kísérleti alanyokat egy átlátszó műanyag fallal választották el a kutatóktól. A kísérlet napi öt órát vett igénybe több napon keresztül.

Az ember utánoz, a majom gondolkodik

A pszichológiai vizsgálat során azt figyelték, hogy a kísérleti alanyok segítség nélkül hogyan oldják meg a feladatokat. A kutatók ételt rejtettek egy pohár alá, majd azt ide-oda mozgatták több más pohár között. A kisgyerekeknek és majmoknak meg kellett találniuk az elrejtett tárgyat. A csimpánzok a várakozással ellentétben gyorsabbnak bizonyultak, mint a gyerekek, és segédeszközöket is bevetettek a cél elérése érdekében.

Egy másik kísérletben a jutalmul szolgáló tárgyat úgy helyezték el, hogy a kísérletben szereplők csak egy bottal érhették el. Míg a csimpánzok egyből a bottal próbálták kihalászni a zsákmányt, a kisgyerekek játszani kezdtek a bottal, de végül nem használták a jutalom megszerzéséhez. A két kísérlet azt bizonyította, hogy a csimpánzok inkább hajlanak önálló gondolkodásra a cél elérése érdekében, mint a gyerekek, vagyis ez cáfolja azt az általános hipotézist miszerint az ember okosabb, mint az emberszabású majmok.

Mint ahogy a kísérlet második felében kiderült, az emberi intelligencia a társas érintkezésnél mutatkozik meg leginkább. Ebben a kísérletben a részvevőknek kommunikálniuk kellett a kísérletvezetővel, és meg kellett érteniük annak jeleit ahhoz hogy megszerezzék az elrejtett jutalmat. A kutatók egyrészt előre eljátszották a feladatot (hogyan lehet megtalálni az elrejtett tárgyat) a kísérleti alanyok előtt, illetve amikor azok az elrejtett tárgyat keresték, rámutattak arra a pohárra, amelyik alatt a jutalom volt.

A gyerekek egy az egyben utánozták a kutatók korábban bemutatott viselkedését, és hamarabb megértették a „rámutatás” jelentését is szemben a majmokkal (korábbi kísérletek szerint a kutyák is hamar megértik ezt a gesztust). Az emberszabásúak viszont a már fent említett saját útjukat járták.

Az ember az evolúció során számos szociális képességet elsajátított, amelyek lehetővé teszik számára, hogy könnyebben beilleszkedjen egy csoportba, és információt cseréljen a csoport tagjaival. Már a kisgyerekeknek is megvan ez a képességük, hiszen csecsemőkoruktól kezdve figyelik a körülöttük lévőket, és utánozzák őket. A beszéd pedig még inkább megkönnyíti a tanulást, és lerövidíti a tanulási folyamatot, hiszen így nem kell mindenkinek mindenben a „kályhától indulnia”.

Evolúciós előny

„Mivel az ember ellesi másoktól az egyes szituációkban hatékony trükköket, és utánozza azokat, időt takarít meg, ezért gyorsabban tanul” – írja Michael Tomasello, a kutatás vezetője a Science című szaklapban közétett tanulmányban. „E nélkül az evolúció során nem fejlődtünk volna tovább a majmoknál. Az ember szellemi fejlődése valójában csoportmunka eredménye”.

Sőt, Thomasello még messzebbre megy, szerinte ugyanis amennyiben egy gyerek egyedül nőne fel egy lakatlan szigeten, majomszinten maradna, hiszen nem lenne kitől tanulnia.

Hogy az evolúció során miért és mikor sikerült kifejleszteni ezt a „fegyvert”, még nem világos. A kutatók a jövőben további vizsgálatokat akarnak végezni emberszabású majmokkal, például bonobókkal és gorillákkal, hogy megtudják, mikor jelentek meg az evolúció során az egyes készségek. Reményeik szerint sikerül elkészíteni egy evolúciós „viselkedéstérképet”.

Kapcsolódó cikkeink: