70 éve kapta meg a Nobel-díjat Szent-Györgyi Albert

Szent-Györgyi 1893. szeptember 16-án született Budapesten. Medikus-katonaorvosként az első világháborúban ezüst vitézségi érmet kapott, de mert nyíltan értelmetlennek tartotta a háborút, sebesülése miatt hamar leszerelték. 1917-ben diplomázott, majd külföldön képezte magát, Cambridge-ben kémiai doktorátust szerzett, s megismerkedett az elektronfizikával, a kvantummechanikával is. 1928-ban hazatért s elvállalta a Kolozsvárról Szegedre áthelyezett tudományegyetem biokémiai tanszékének vezetését.

Itthon befejezett kutatásai során fedezte fel a fumársav katalitikus hatását, így jutott el a C-vitamin izolálásához. Még Cambridge-ben megfigyelte, hogy egy jellegzetes oxidációs folyamat valamiért lassúbb a vártnál, ami redukáló anyag jelenlétére utalt. Szent-Györgyi ezt ignóznak, nemismerem-cukornak, majd hexuronsavnak nevezte el s több mázsa mellékveséből 25 grammot elő is állított belőle, de a csekély mennyiség nem tette lehetővé a vizsgálatot.

1931-ben szegedi munkatársa, Joseph Svirbely magyar származású amerikai kémikus kísérletei bizonyították be, hogy ez az anyag a C-vitaminnal azonos, amelyet addig kémiailag nem ismertek, csak skorbutellenes hatásáról tudtak.

Szent-Györgyiék 1932. április 15-én tették közzé felfedezésüket a Nature című folyóiratban, ám az amerikai Charles Glen King már két héttel előbb tett a Science-ben hasonló bejelentést. Több évig tartó vita után kiderült, hogy Szent-Györgyi már március 18-án, a budapesti Orvosegyletben kijelentette, hogy a hexuronsav és a C-vitamin ugyanaz az anyag, így övé lett az elsőbbség. Ő ismerte fel azt is, hogy a szegedi pirospaprika sokkal többet tartalmaz az általa aszkorbinsavnak (skorbutellenes anyagnak) elnevezett C-vitaminból, mint a citrusfélék.

Szent-Györgyit már 1934-ben orvosi Nobel-díjra jelölték, de csak 1937-ben kapta meg. Az érmet Szegedre vitte, majd a második világháború kezdetén a Magyar Nemzeti Múzeum megvásárolta tőle. A plakett ma is ott látható.

A modern, szókimondó, közvetlen Szent-Györgyi akadémiai tagságát a Nobel-díj dacára is csak nehezen nyerte el. A második világháború idején titkos diplomáciai küldetést is vállalt, 1944 őszén illegalitásba vonult. 1945-47 között pártonkívüli személyiségként meghívott parlamenti képviselő volt. Magyarországot 1947-ben hagyta el, az Egyesült Államokban telepedett le és folytatta munkáját. 1976-ban a Szent Koronát hazahozó amerikai delegáció tagja volt, utolsó éveit a rákkutatásnak szentelte. 1986. október 22-én, 93 éves korában hunyt el.

A szegedi egyetem egy évvel később vette fel nevét, amelyet a felsőoktatási integráció óta az intézmény orvos- és gyógyszertudományi centruma visel. Szegeden idén rendezvényekkel emlékeznek Szent-Györgyi Albert Nobel-díjára, s emlékszobát is avattak, ahol állandó kiállításon mutatják be a tudós hagyatékát, személyes tárgyait, munkaeszközeit és a Nobel-díj másolatát.