Az egyszerűség hátrány, de a gyorsaság döntő

Nemcsak az emberek, de az állatok körében is megfigyelhető, hogy a céltudatosabb hímek feltűnő külsővel, ünnepélyes, de legalábbis rámenős táncmozdulatokkal és dallamos énekszóval ostromolják a legkiválóbb társjelöltet, szívük választottját. A szexuális szelekció révén általában a fessebb hímek nyerik el a szemrevalóbb nőstényeket. A kutatók szerint az evolúció a hímeknek köszönhetően kapcsol nagyobb fordulatszámra.

A hímek gyorsabb fejlődéséről alkotott elképzelés már a 19. században megszületett Charles Darwinnak köszönhetően, akinek a pávakakasok ékes farktollkoronája és a pávajércék egyhangú farktollazata közti különbség szúrt szemet. Néhány kutatót az a kérdés kezdte foglalkoztatni, hogy mi hajtja ennyire a hímeket a evolúciós fejlődés irányába annak ellenére, hogy ugyanazokkal a génekkel rendelkeznek, mint a nőstények.

Az egyik lehetséges válaszra ecetmuslicák megfigyelése során bukkant rá Marta Wayne, a Floridai Egyetem zoológusa és kutatócsoportja, akik szerint a hímeknek kevesebb genetikai nehézséggel kell szembenézniük, így hamarabb képesek reagálni a környezet szelekciós nyomására. A hímek egyszerűbbek, állapította meg a kutatónő, aki úgy véli a férfi öröklődés egyszerűbb struktúrájú, és kevesebb genetikai kölcsönhatást tartalmaz, mint a nőstényeké. Ez magyarázatot adhat arra is, hogy egyes betegségek miért gyakoribbak a férfiak, illetve nők körében.

Jellegzetes kromoszóma-eltérések

Wayne és munkatársai összesen 8500 olyan gént vizsgáltak meg, amelyek az ecetmuslica (Drosophila melanogaster) hím és nőstény egyedeinél egyaránt jelen vannak. Ezek közül 7600 gén más-más expresszióval és hatással jellemezhető a két nem képviselői között.

A muslicák örökítőanyaga a nemi kromoszómák tekintetében tér jelentősen el, akár az embereknél. A kromoszómák az embereknél és az ecetmuslicáknál egyaránt több ezer gént kódoló dezoxi-ribonukleinsavból (DNS) állnak. A megtermékenyüléskor mindkét szülő 23-23 kromoszómával látja el utódját, aki összesen 46 kromoszómával indul el élete útján. A 23 párból a nemi kromoszómák egy párt alkotnak. Ez az egy pár határozza meg a nősténnyé (XX) vagy hímmé (XY) válás alapvető különbségét.

A nőstények X kromoszómáján jóval több gén található, mint az Y kromoszómán. Ráadásul a nőstények két X kromoszómájának génjei egymással és a többi génnel is kölcsönhatásba lépnek. Például ha az egyik gént kódoló kromoszómarégió (allél) domináns, a másik kromoszóma recesszív alléljével szemben ez fog érvényre jutni, míg a recesszív nyomtalanul adódhat tovább a következő generáció számára.

A férfiak, illetve a hímek esetében más a helyzet. A X kromoszómán elhelyezkedő recesszív allél elfedő hatás hiányában kifejeződik. A jelenség egyik leggyakoribb példáját a hemofília vagyis az örökletes vérzékenység adja, amely az X kromoszómához kötött recesszív öröklődése folytán szinte kizárólag férfiakat érint.

Marina Telonis-Scott, az egyik kutató szerint az a tény, hogy a hímek egyetlen X kromoszómával rendelkeznek, jóval kiszolgáltatottabbá teszi őket a szelekciós hatásokkal szemben, azonban az életképesebb hímek genetikai egyszerűségüknél fogva a már kisebb szelekciós kényszer hatására is képesek reagálni, a reakció pedig utódnemzésben testesül meg. A hímek tehát meghódítják az ideális nőstényt, és minél több utódot hoznak létre, hogy újra kezdődhessen a körforgás.

Bár kisebb mértékben, de a gének hasonló összjátéka volt megfigyelhető az autoszómális kromoszómák esetében is, ugyanis ezek génjeivel is kölcsönhatásba léptek az X kromoszómák génjei.

És az emberek…

Az eredmények vonatkozásában kétségtelenül mindenkit az izgat, hogy az emberi faj esetében is hasonló folyamat játszódik-e le. A kutatók óvatosságra intenek a messzemenő következtetéseket illetően, ugyanis a ecetmuslicák és az ember nemi kromoszómája között van egy jelentős különbség, mégpedig az, hogy a nők egyik X kromoszómája inaktiválódik (de a szerzők szerint ez sem abszolút érvényű).

A felismerés elsődleges jelentősége a betegségek nemek közötti különbségeinek magyarázatában keresendő. Mindenesetre a szexuális szelekció bizonyítottan észlelhető az emberi fajnál is, továbbá a mi génjeinknek az ecetmuslicák génállományával álló 65 százalékos azonossága az apró rovarokkal való közös evolúciós eredetünket támasztja alá. Így alapvetően hasonló hatások érvényesülnek nálunk is.