Embert megszégyenítő csimpánzmemória

A japán Kiotói Egyetem kutatói Tetsuro Matsuzawa vezetésével a csimpánzok és az emberek eidetikus memóriáját vizsgálták. Az ember esetében kisgyermekkorban a vizuális memóriának van egy úgynevezett mindent rögzítő sajátossága, azaz nagyon széles az a terület, amelyet vizuálisan rögzít a memória. A látáspszichológusok ezt nevezik eidetikus memóriának. Felnőttkorra az ember esetében ez a memória jelentősen beszűkül – nem így a csimpánzoknál.

A japán kutatók három felnőtt nőstény csimpánzt, azok három ötéves utódját és önkéntes egyetemistákat vontak be a vizsgálatba. A résztvevőknek érintőképernyős monitoron 1 és 9 közötti véletlenszerű sorrendben és elhelyezkedésben megjelenő számokat kellett megjegyezniük.

A csimpánzoknak előzetesen megtanították a számok sorrendjét. Az ifjú állatok eidetikus memóriájuk révén nagyobb pontossággal voltak képesek megjegyezni a számok képernyőn való elhelyezkedését, mint az egyetemisták. A kísérlet során a számok 650, 430, illetve 210 milliszekundumig jelentek meg a képernyőn, majd fehér négyzetek váltották fel őket.

Elvesztett képességünk

Míg a felnőtt csimpánzok körülbelül hasonló sikerrel tudták helyesen memorizálni a számok sorrendjét és helyzetét, mint az egyetemisták, a serdülő emberszabásúak teljesítménye sokkal jobbnak bizonyult.

A fiatal állatok még a legrövidebb időintervallum mellett is könnyedén megjegyezték a számok helyzetét, pedig ekkor valójában arra sem jut idő, hogy a tekintet végigpásztázza a képernyőt. Mindez a kiotói kutatók szerint arra utal, hogy egyfajta fotografikus memóriájuk van.

A kutatás vezetője úgy véli, az ember az evolúció során elveszítette ezt a képességét, amikor olyan memóriával összefüggő tulajdonságokat sajátított el, mint a reprezentáció, a hierarchikus fogalomszerveződés vagy a szimbólumalkotás, amelyek elengedhetetlenek voltak a nyelvi fejlődéshez. A kutató szerint az új kognitív funkció megszerzése csak egy régebbi elvesztése árán következhetett be.

Megszégyenítő eredmények

Jill Pruetz, az Iowa Egyetem antropológusa szerint az eredmények felülírják az ember egyediségéről és felsőbbségéről alkotott elméleteket. „Azt látni, hogy egyes fajok képviselői kiemelkedőbb teljesítményt nyújtanak olyan készségekben, amelyekben korábban elsőrendűnek gondoltuk magunkat, az némiképp megszégyenítő” – nyilatkozta a nemzetközi hírügynökségeknek Pruetz.

Frans de Waal, az atlantai Emory Egyetem főemlőskutatója „valósággal hihetetlennek” minősítette az eredményeket. De Waal szerint ez a képesség a gyümölcs helyének egy pillantás alatti megjegyzését teszi lehetővé, vagy a lombok ágai közötti ösvények gyors feltérképezését.

A kutatás vezetője egyébként hangsúlyozta: a vizsgálatban szereplő állatok semmilyen tekintetben nem voltak különlegesek, a faj bármelyik ifjú képviselője hasonló teljesítményt nyújtott volna. Hozzátette, 98, 77 százalékban mi is csimpánzok vagyunk.