35 év után szereztek tudomást egymásról az ikrek

Az emberrel foglalkozó modern tudományágak kialakulása óta foglalkoztatja a tudósokat a kérdés, hogy vajon a természet vagy a társadalmi környezet befolyásolja-e inkább azt, hogy mivé is válik az ember, milyen tulajdonságai lesznek, miként viselkedik? Vajon egyedi természetünk alapjait a génjeinkben vagy a környezetünkben kell keresnünk? A biológia vagy inkább a szociológia és a társadalompszichológia segíti leginkább a társadalommérnökök munkáját? Kérdések, amelyekre eddig nem nagyon tudtunk válaszolni, és valószínűleg egy ideig még nem is fogunk biztosat mondani a témában.

A hetvenes években azonban nem minden pszichológus és kutató gondolta még ezt. A fenti kérdések megválaszolásának nyitja lehetne ugyanis, ha ikerpárok gyermekkoruktól kezdve egymástól teljesen elszakítva, különböző környezetben nevelkednének, miközben tudományos módszerekkel vizsgálnák viselkedésüket.

Nem tudtak egymásról az ikrek

Az ikerkutatás ugyan nem új ága a tudománynak, ám a vizsgálatok többnyire együtt nevelkedett, felnőtt testvérpárokról szólnak, akik önként beleegyeznek abba, hogy tudományos módszerekkel figyeljék meg őket. A hetvenes évek elején azonban Peter Neubauer és Viola Bernard kicsit másként gondolkodtak. A két New York-i tudós a Louise Wise adoptációs ügynökség segítségével titokban olyan kísérletre készült, amelyről azt gondolták, döntő bizonyítékokat fog szolgáltatni a fenti kérdésekkel kapcsolatban.

Céljuk eléréséhez azonban több mint furcsa eszközökhöz nyúltak. Miután egy New York-i ikerpár mindkét szülője meghalt, a csecsemők pedig árvák maradtak, a két tudós és az adoptációs ügynökség úgy határozott, hogy az ikreket két külön családba helyezi el, mégpedig úgy, hogy a másik testvérről sem a befogadó család, és kiskoruknál fogva a gyerekek sem tudhatnak.

Az ikertestvér létezéséről csak a két tudós és az ügynökség tudott. Megvalósulni látszott a tudomány számára tökéletes környezet: szinte tökéletesen megegyező génállományú emberek gyermekkoruktól fogva külön nevelkednek. A megfigyelésekről készült feljegyzéseket a két tudós 2066-ig titkosította, mivel már kísérletük félidejében érezték, hogy a közvélemény milyen elítélően vélekedik az „emberkísérletek” ilyetén fajtájáról. Tudományos eredményekről így nem, legfeljebb eredménytelenségről beszélhetünk a kísérlet kapcsán, ráadásul két ember viszonyába egy életre szólóan gázolt bele drámai módon a pszichológuspáros.

Válasz továbbra sincs

A tudomány oltárán „feláldozott” ikerpár 35 év elteltével szerzett egymásról tudomást. Nem voltak két évesek, amikor elválasztották őket. Öt évvel ezelőtt az egyik ikerben, Elyse Schein-ban merült fel az ötlet, utánajár születése körülményeinek. Azt tudta, hogy adoptált gyerek volt, így először is az ügynökséget kereste fel. Ugyancsak megrendítette a hír, amelyet ott közöltek vele: „Elyse Schein, született 1968. október 9-én 12 óra 51 perckor, egy ikerpár fiatalabbik tagjaként”. Paula Bernstein sem volt kevésbé megdöbbenve, amikor három évvel ezelőtt először találkozott egy New York-i kávéházban testvérével: önmagát látta szembejönni.

„Soha nem bántuk meg azt az életet, aminek részesei voltunk több mint harminc éven át, ám mégis igen fájdalmas dolog 35 évesen megtudni azt, hogy van egy ikertestvérem” – nyilatkozta Paula a BBC News-nak. Mivel megkeresésük ellenére sem az ügynökség, sem pedig a kísérletet kitervelő pszichológusok nem voltak hajlandók megnyitni a titkosított iratokat, melyek viselkedésük változásait követte, más utat választottak a trauma feldolgozására. Könyvet írtak sorsukról, melyben sajátos módszereikkel össze is hasonlítják egymás életútját.

A nem tudományos igénnyel megírt munkából azonban így is kiderül, hogy mindketten súlyos, (valószínűsíthetően anyjuktól öröklött), depressziótól szenvedtek bizonyos életszakaszokban, hogy mindketten hasonló könyveket és filmeket szeretnek, és mindketten a filmszakmában találták meg életük értelmét. Könyvükben azonban mindezek ellenére nem törnek lándzsát amellett, hogy az emberi viselkedést egyértelműen a genetikai örökség határozná meg. A kérdést a legérintettebbek szintén nyitva hagyják….