75 éve találták fel a macskaszemet: kóbor macska volt a társszerző
Hetvenöt évvel ezelőtt találta fel a macskaszemeket az angol Percy Shaw, miután egy sötét, ködös éjjel autójával Bradfordból Halifax irányába tartott, s majdnem belehajtott egy szakadékba. Megmenekülését egy kóbor macska világító szempárjának köszönhette, amely visszatükrözte járműve reflektorjának fényeit.
Shaw a macskától vette az ötletet, hogy mesterséges fényvisszaverőket készítsen. Üveggolyókat használt fel erre a célra, amelyek ugyanazon az útvonalon verték vissza a fényt, amelyen érkezett. 1934-ben szabadalmaztatta találmányát, majd saját gyárat alapított. Próbaképpen ötven macskaszemet helyezett el egy veszélyes útszakaszon. A balesetek száma jócskán lecsökkent.
– Tudományos szemszögből nézve, a macskaszem egy különleges tükör. (Valaha a rádió zöldes fényben világító kereső-kijelzőjét is így nevezték). A síktükrökben csak pontosan szemből látjuk jól magunkat. Ha kicsit is ferdén világítunk egy klasszikus tükörre, arról a fényrészecskék, mint a biliárdgolyók az asztal gumiszegélyéről, azonos szögben ugyan, de már az ellenkező irányban verődnek vissza. Pedig mi azt szeretnénk, ha csodatükrünk pontosan oda verné vissza a fényt, ahonnan az ráesett. Ekkor látjuk jól a jelzést a mi irányunkból, mindig pontosan onnét, ahonnan éppen rávilágítottunk. Tehát ilyen fényvisszaverőt kellett szerkeszteni – mondta el Dr. Horváth Zoltán György fizikus, optikai és lézerfizikai szakértő az távirati iroda megkeresésére.
– Manapság az ilyen eszközöket már nem üveggömbökből, hanem derékszögű prizmákból, a pontosabbakat 90 fokos üvegkúpokból csinálják – folytatta a fizikus. – Egy biciklire, vagy az útszéli karókra tökéletesen megfelel az olcsó prizmák sokasága, de az út mentén dolgozó geodéták, építészek műszereiben speciális csúszó, pörgő üvegprizmás macskaszemek verik vissza a távolságmérő fényt.
Pár évtizede már földön kívüli macskaszemünk is van. A holdutazások során az égitest felszínére egy ilyen, kúpprizmák sokaságából álló „lézertükröt”, nagy-nagy macskaszemet helyeztek el, ami a forgó, keringő Holdról a forgó Földnek pontosan ugyanarra a helyére veri vissza a(lézer)fényt, ahonnan azt rálőtték. Ezzel akár néhány centiméteres pontossággal is megmérhető a Hold-Föld távolság, s ezekből a mérésekből tudjuk például, hogy a Hold bizony ide-oda „lötyög” a pályáján.
Ami pedig Percy Shaw találmányának további történetét illeti, 1937-ben a brit kormány pályázatot írt ki a legjobb közúti fényvisszaverő elkészítésére. Természetesen Shaw lett a győztes. Néhány éven belül gyártani kezdte a macskaszemeket, amelyeket Anglia útvonalain helyeztek üzembe. A világ számos országából is kapott azonban megrendeléseket. Valószínűleg már az első években ezrek életét mentette meg az új találmányával.
Napjainkban járművek milliói futnak az utakon, de a macskaszemek megőrizték eredetiségüket. Sok helyütt nem csupán az út szélét, hanem a közepét is jelölik az egyszerű, ám annál hasznosabb találmánnyal. Kezdetben csak fehér színben gyártották, azután elterjedt a sárga és a piros is. A főútvonalak szélét általában ez utóbbival jelzik. Annyi bizonyos: hetvenöt évvel ezelőtt sikerült egy ideális, környezetbarát biztonsági eszközt kifejleszteni, olyat, ami semmi energiát nem fogyaszt. Éppen csak akkor, éppen csak abban az irányban és pontosan csak annyi ideig működik, amikor, amerre és ameddig arra szükség van. Ráadásul el sem romolhat!