Más agyterület működik rendellenesen a magyar, és más a kínai diszlexiásnál

A tanulási nehézségek egyik leggyakoribb formája az olvasás elsajátításának súlyos zavara vagy más néven a diszlexia, mely a népesség 5-10 százalékát érinti. A diszlexia következtében a gyermek vagy felnőtt olvasási képessége jelentősen elmarad az életkora, iskolázottsága és intelligenciája alapján elvárható szinttől. Problémát okozhat számukra a betűk, szavak, és számok felismerése, leírása. A leírt betűket felcserélhetik, vagy akár ellenkező irányban is olvashatják. Az olvasott szöveget nehezen és hibásan idézik vissza, lényegét nem tudják visszaadni.

Néhány éve Li Hai Tan, a Hong Kong-i Egyetem (University of Hong Kong) Lingvisztikai Intézetének professzora kollégáival együtt egy érdekes vizsgálatnak vetett alá angolul és kínaiul beszélő diszlexiás, valamint az olvasási problémától mentes gyermekeket. Az elvégzett tanulmány, mely során MRI (mag mágneses rezonancia képalkotó) berendezésben különféle olvasási gyakorlatokat hajtottak végre a kísérlet alanyai, arra engedett következtetni, hogy különböző nyelvek esetén az agy eltérő területeinek rendellenes működése és morfológiai eltérése tehető felelőssé a diszlexia kialakulásáért.

Az angolul olvasni tanuló gyermek megkísérli a felismert betűket hangokká alakítani és azok összefűzésével értelmes szavakat próbál formálni. A kínai nyelv esetében hatalmas mennyiségű írásjel-karaktert kell memorizálnia a diáknak, mely karakterek önmagukban egy-egy teljes szót kódolnak.

A kutatók úgy találták, hogy a kínai diszlexiáért a bal oldali középső frontális gyrus (homloklebenyi agytekervény) diszfunkciója tehető felelőssé, míg angol diszlexia hátterében a temporo-parietalis (halánték- és fali lebenyi) és occipito-temporalis (nyakszirt- és halántéklebenyi) agyterületek érintettsége állt.

Az MRI vizsgálatok a kutatóknak meglepetést okozva arra is fényt derítettek, hogy az involvált agyterületek nem csak funkcionális, hanem morfológiai eltérést is mutatnak. Az olvasási teszteknek alávetett kínai diszlexiás gyermekek megfelelő agyterületét, azaz a bal középső frontalis gyrus méretét szignifikánsan kisebbnek találták. John Gabrieli, a Massachusetts Institute of Technology (Cambridge, USA) agykutatója kínai kollégáinak eredményeit tovább elemezve úgy látja, hogy a kínai diszlexia oka nem a karakterek felismerésének nehézségében rejlik, hanem sokkal inkább egy magasabb szintű feldolgozási folyamat, a jelek memorizálása okoz gondot.

Érdekes következtetése szerint tehát, ha valaki az egyik nyelv tanulása során nehézségekbe ütközik, nem feltétlenül marad el a másik nyelv elsajátítása során. Li Hai Tan csoportja időközben a betegség genetikai hátterét kutatva különböző, a probléma kialakulásáért felelőssé tehető gének elváltozásait mutatta ki. A vizsgálatok eredményeinek köszönhetően elképzelhető, hogy a jövőben már akár a születést követően, sőt akár az egyedfejlődés méhen belüli szakaszában is ki lehet szűrni a diszlexia-gyanús eseteket. További kérdés természetesen, hogy az új ismeretek birtokában milyen terápiával lehet a rendellenességet orvosolni.