Salamon, Antal2020. október 24., szombat
Tudomány

Jelentős föld alatti szén-dioxid tárolókapacitással rendelkezünk

2008.05.20.Admin
National Geographic Magyarország

A légköri széndioxid-koncentráció csökkentésének egyik jövőbeni megoldása lehet többek között a szén-dioxid felszín alá sajtolása és tárolása. Magyarország kedvező geológiai adottságai miatt komoly tárolókapacitással rendelkezik.

A klímaváltozás elleni küzdelemben, a légkörbe kerülő üvegházgáz csökkentésére irányuló lépések között az elmúlt években egyre nagyobb figyelem fordult a szén-dioxid leválasztásának és föld alatti tárolásának (carbon dioxid capture and storage – CCS) lehetőségére. Habár a technológiának a kutatásában elsősorban Nagy-Britannia, Hollandia, Dánia és Norvégia jár az élen, Magyarországnak is komoly lehetőségei rejlenek ezen a téren.

A jelenlegi hazai kutatások, az Eötvös Lóránd Geofizikai Intézet (ELGI) keretein belül a potenciális tárolási kapacitás feltérképezésére irányulnak. Habár a hazai CCS-kutatások csak 3 éve kezdődtek, az ipar vagyis a kibocsátók részéről ma már igen nagy érdeklődés övezi ezt a kérdéskört.

A technológia lényege, hogy az ipari termelés során (pl. hőerőművek, vegyipar, cementgyártás) keletkező füstgázból kivonják a szén-dioxidot, és föld alatti tárolóba juttatják. A szén-dioxid nem csak a füstgázból nyerhető ki, de vannak olyan ipari eljárások, amely során eleve tiszta szén-dioxid keletkezik, így a tárolási célú leválasztás költsége minimális. A leválasztott, majd csővezetéken vagy más módon elszállított szén-dioxidot olyan geológiai formációban kell tárolni, ahol biztosított, hogy több évszázadon-évezreden keresztül nem indul meg a szivárgás.

Erre jelenleg három típusú terület tűnik alkalmasnak. Ilyen lehetőséget rejtenek a kimerült kőolaj- és földgázmezők. Mivel ezek a geológiai formációk évmilliókon keresztül csapdaként visszatartották a bennük lévő fluidumokat, alkalmasnak tűnnek a visszasajtolt szén-dioxid hosszú távú tárolására is. A szénhidrogén-mezőkkel kapcsolatos ilyen irányú kutatásokat általában nehezíti, hogy stratégiai jelentőségű területekről van szó, így az adatok jelentős része nem publikus. Magyarország ilyen szempontból kedvező helyzetben van, mert a Mol Zrt. 2007-ben bekapcsolódott a kutatásba, és az ELGI kutatóinak rendelkezésére bocsátotta az adatállományát. További potenciális tárolóhelyet jelentenek a mélyen fekvő sós vizes rétegek és a széntelepek.

Jelentős tárolókapacitással rendelkezünk

Magyarországon 2005-ben, egy Európai Uniós program keretében kezdődtek el a szén-dioxid föld alatti tárolásával kapcsolatos kutatások. Az eddigi felmérések alapján elmondható, hogy a legnagyobb tárolókapacitással – 3000-5000 millió tonna – a mélyen fekvő sósvizes rétegek rendelkeznek. Viszont ezek kevésbé kutatottak, így az adatok is kevésbé megbízhatók.

Jóval biztosabb adat áll rendelkezésre a szénhidrogénmezőkről. Ezek művelése és a feltárásukat megelőző vizsgálatok során rengeteg ismeret halmozódott fel, amely alapján pontos becslés adható a tárolókapacitásról. „A szénhidrogén-telepek esetében az elvi kapacitás 4-500 millió tonna. Viszont mivel nem minden telep alkalmas a széndioxid-tárolásra, továbbá Magyarországnak hosszú távú célja, hogy a régió egyfajta stratégiai gáztároló helye legyen, ezért a kimerült szénhidrogén formációk egy része a jövőben valószínűleg földgáztározó lesz, így a valós kapacitás 100-250 millió tonnának tekinthető. A harmadik, de kevésbé ígéretes helyül a széndioxid-tárolásra a mélyben lévő szenes rétegek mutatkoznak. Az elvi lehetséges kapacitásuk 100-500 millió tonna. A módszer jövőbeni lehetőségeit viszont többek között az korlátozza, hogy rossz áteresztőképességük miatt ezekbe a rétegekbe nehéz visszasajtolni a gázt” – mondta Falus György, az ELGI kutatója a National Geographic Onlinenak.

Mindhárom lehetőséget figyelembe véve, elmondható hogy igen tetemes méretű kapacitásról van szó, ha figyelembe vesszük, hogy Magyarország teljes széndioxid-kibocsátása 2006-ban mintegy 60, 5 millió tonna volt (ebbe beletartozik többek között a közlekedésből származó szén-dioxid is, amelyet viszont nem érint a CCS).

Ezekben a formációkban a tárolás elvileg akár több ezer éven keresztül biztosított. A szén-dioxid besajtolását követően ugyanis a gáz a földtani csapdákban, közvetlenül a nem áteresztő réteg alatt koncentrálódik, majd egy idő után a víz fokozatosan a mélybe oldja. Az így a formáció aljára süllyedt anyagra már nem hat olyan erő, ami felfelé hajtaná, vagyis ekkor már nem jelentkezhet szivárgás a felszínen. Ez a lesüllyedési folyamat néhány 100 vagy 1000 évet vesz igénybe.

 Jelenleg működő projektek

Jelenleg működő projektek

1996-ban indult meg az első tárolási célú széndioxid-besajtolás

Nincs új a nap alatt – mondhatnánk, hiszen a szén-dioxid föld alatti tárolása valójában nem új technológia. Ilyen jellegű tevékenység már régóta folyik a világon: elsősorban a kimerülőben lévő szénhidrogén mezőknél alkalmazzák: a besajtolt szén-dioxiddal hajtják ki a „hagyományos módszerekkel” már nem kinyerhető kőolajat, földgázt. Ebben Magyarország is az elsők között volt: a MOL elődje már a hetvenes években alkalmazta ezt a módszert.

Viszont kifejezetten a légkörbe kerülő szén-dioxid mennyiségének csökkentésére, vagyis tárolási céllal elsőként Norvégia tett lépéseket ebbe az irányba. A StatoilHydro olajvállalat az Északi-tengerben lévő Sleipner kőolajmezőnél 1996 óta végez széndioxid-visszasajtolást. A tengerben, a víz alatti kőzetekbe visszajuttatott szén-dioxid mennyisége eddig mintegy nyolcmillió tonna. A 12 éve működő program során, a vállalat közlései szerint eddig nem tapasztaltak rendellenességet, szivárgást.

Magyarország geológiai adottságai kedvezők

A CCS kutatásban jelenleg Nagy-Britannia, Norvégia, Hollandia és Dánia járnak az élen. Ezek az országok már közel állnak a gyakorlati megvalósításhoz. Jelentős kutatás folyik még Franciaországban, Németországban és Lengyelországban is. A többi európai országban, akárcsak Magyarországon egyelőre legfeljebb a potenciális tárolóhelyek feltérképezése folyik. Egy komplex CCS-technológia kifejlesztése és birtoklása a közeljövőben igen komoly gazdasági hasznot hozhat az ebben élenjáró országoknak, hiszen ezek eladhatók lesznek olyan nagy kibocsátóknak, mint például Kína vagy India.

“Nagy-Britannia, Norvégia, Hollandia és Dánia földrajzi helyzetükből adódóan elsősorban a tenger alatti tárolás lehetőségeit kutatja, és ebben jár az élen. A szárazföldi tárolási lehetőségek terén viszont még messze nem ennyire előrehaladott a nemzetközi kutatás. Éppen ezért Magyarországnak érdemes lenne lépnie ebbe az irányba, és kihasználni ezt a még viszonylag szabad kutatási és piaci területet. Hazánk előnyét növeli a széndioxid-tárolás szempontjából kedvező geológiai adottság is” – tette hozzá Falus György.

 Forrás: StatoilHydro

Forrás: StatoilHydro

A CCS technológia legdrágább része a folyamat első lépese, a széndioxid-leválasztás. Az eddigi nemzetközi tapasztalatok alapján ez a teljes költség mintegy 70 százalékát teszi ki. A maradék 30 százalékon közel fele-fele arányban osztozik a szállítás és a besajtolás valamint ez utóbbihoz kapcsolódó monitoring. A szakértő elmondta, hogy a szállítás terén már viszonylag nagy tapasztalat halmozódott fel, ugyanis csak az Egyesült Államokban mintegy 3000 kilométer hosszú széndioxid-szállító csőhálózat üzemel évtizedek óta (ezek a kimerülőben lévő szénhidrogén-mezők termelésének növelését szolgálják). Ami a költségeket illeti, a tárolási célú CCS beindulásával a gerinchálózatok kiépítése várhatóan jelentős összeget emészt majd fel, de később a mellékvezetékek rácsatlakozása valamint a szállítás már nem jelent nagy költségnövelő tényezőt.

A szén-dioxid füstgázból történő gazdaságos leválasztása a jelenlegi technológiával legfeljebb 90 százalékos hatékonysággal lehetséges. A fennmaradó tíz százalék leválasztása már olyan nagy energiát és költséget igényel, hogy nem teszi gazdaságossá a tevékenységet. A leválasztásnak különböző módszerei vannak (égetés előtt vagy után választják le a szén-dioxidot) és ezek energiaigénye is eltérő, amit erősen befolyásol az erőmű hatásfoka is. A leválasztás átlagosan 10-30 százalék többletenergiát igényel.

Jelenleg egységes álláspont a szakértők körében, hogy a leválasztást olyan nagy hatásfokkal működő ipari létesítményeknél kell kezdeni, ahol a költség minimális. Például olyan ipari üzemeknél, ahol bizonyos eljárások során melléktermékként tiszta szén-dioxid vagy nagy széndioxid-koncentrációjú füstgáz keletkezik. Így ezeknél a leválasztás költsége minimális lenne.

Nem ez az egyetlen, üdvözítő megoldás

Falus György szerint a módszer ipari méretű gyakorlati beindulása (és tényleges hosszú távú tesztelése) nem tűnik túl távolinak, tekintve, hogy hazánkban – akárcsak a többi európai országban – mára már igencsak megnőtt az érdeklődés a szakma részéről, annak ellenére, hogy még alig 3-4 évvel ezelőtt, a kutatások beindulásakor a szakhatóságok és az ipar részéről egyaránt nagy értetlenség és érdektelenség fogadta ezt a kérdéskört.

 Forrás: StatoilHydro

Forrás: StatoilHydro

„A kutatások előrelendülését és a gyakorlati megvalósulást az is ösztönzi, hogy 2013-tól megváltozik az EU emissziókereskedelmi rendszere. Míg ma a kvótákat ingyen osztják ki az érintett vállalatok között, és csak annak kell bírságot fizetnie, aki meghaladja a számára előírt kibocsátási mennyiséget, az Európai Bizottság idén év elején hozott döntése alapján 2013-tól már a kvótáért, vagyis a teljes széndioxid-kibocsátásért fizetni kell.

„Habár a CCS a közeljövőben hatékony eszköz lehet a légkör széndioxid-koncentrációjának csökkentésében, nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy ez csak egy lehetséges, de nem kizárólagos módja a klímaváltozás elleni küzdelemnek. Az üvegházhatású gázok csökkentéséhez több együttes lépésre van szükség. A megújuló energia növekvő aránya, az energiahatékonyság mind a termelés mind a fogyasztás terén, erdősítés és – bár sokan ellenzik – az atomenergia is mind-mind kulcsfontosságú összetevői ennek a tevékenységnek. Jelenleg komoly gondot okoz, hogy talán az anyagi források végessége miatt, ezek a megoldások versenyeznek egymással, mind a kutatás mind az alkalmazás terén, és nem egymás kiegészítőjeként, komplex megoldásként tekintünk rájuk” – hangsúlyozta Falus György.

Kapcsolódó cikkeink:

  • IPCC: Az energiahatékonyság a megoldás a klímaváltozásra
  • A legátfogóbb jelentés a klímaváltozásról
  • Üvegházhatású gázkibocsátás csökkentése olcsón
  • Összefogtak a hazai klímabarát települések
  • Még tehetünk a globális klímaváltozás ellen!
  • Süket fülekre talál az energiahatékonyság kérdése

    Kapcsolódó oldal: Eötvös Lóránd Geofizikai Intézet CO2NET EAST

  • Hozzászólások

    Mi okozta a legnagyobb kihalási eseményt?

    Mi okozta a legnagyobb kihalási eseményt?

    A földi életet története során több úgynevezett tömegkihalás is sújtotta, melynek során a fajok egy jelentős része eltűnt.

    Új módszer az ivarváltásra képes kétéltűek genetikai ivarmeghatározására

    Új módszer az ivarváltásra képes kétéltűek genetikai ivarmeghatározására

    Az Agrártudományi Kutatóközpont (ATK) Növényvédelmi Intézet Lendület Evolúciós Ökológiai Kutatócsoportjának munkatársai egy olyan molekuláris diagnosztikai módszert dolgoztak ki, amely lehetővé teszi az erdei békák genetikai ivarának a meghatározását.

    A fényszennyezés növelheti a szúnyogcsípések mennyiségét

    A fényszennyezés növelheti a szúnyogcsípések mennyiségét

    Az ember közelében élő, nappal aktív szúnyogok életmódját változtatja meg a világítás.

    Magyar kutatók készítettek 3D-modelleket a kutyák agyáról

    Magyar kutatók készítettek 3D-modelleket a kutyák agyáról

    Digitalizált koponyák alapján rekonstruálták az ELTE és a Kaposvári Egyetem kutatói 24 kutyafajta és 4 vadon élő farkasféle agyát - tájékoztatta az ELTE az MTI-t.

    A Yellowstone értékes alapanyagot adott az őslakosoknak

    A Yellowstone értékes alapanyagot adott az őslakosoknak

    A Yellowstone vulkánját leginkább csak a gejzírjeiről vagy a pusztító kitöréssel fenyegető rémhírekből ismerjük, holott egészen kézzel fogható és hasznos dolgokat is adott.

    National Geographic 2020. októberi címlap

    Előfizetés

    A nyomtatott magazinra,
    12 hónapra

    9 960 Ft

    Korábbi számok

    National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlapNational Geographic 2020. októberi címlap

    Hírlevél feliratkozás

    Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

    Kövess minket