Duna Múzeum: mindent a kéznek

Esztergom múzeumokban bővelkedő város. Nemrég egyszerre kettőt is meglátogattunk ezek közül, és ezzel közvetlenül megtapasztaltuk a „nagy múzeumi dilemmát”.

Elsőként a várba mentünk fel, ahol egyrészt a feltárt köveket, oszlopfőket, domborműveket néztük meg a kőtárban, másrészt a királyi vár egyes részeit, valamint a kiállított fegyvereket, harci ruházatot, zászlókat és egyéb tárgyakat a kiállítótermekben. Mindent megpróbáltunk, hogy érdekessé tegyük a gyerekek számára mindezt, de a fránya kölkök – néhány puska, meg páncélruha megcsodálása után – csak szaladgáltak. Nem kötötte le őket a sok üveges vitrin, még a múzeumőr nénik szigorú tekintete sem vetette vissza a rendetlenkedhetnéküket.

Gyorsan elhagytuk hát szent királyunk egykori lakhelyét és lesétáltunk a városba, ahol némi fagyi után – szigorúan tartva magunkat az előre eltervezett programhoz –, a Duna Múzeumba is becitáltuk a gyerekeket. És csodák csodája: itt nem rendetlenkedtek, nem szaladgáltak és alig akarták elhagyni a barokk épületet. Ez a fejlemény amellett, hogy csillapította kételyeinket saját szülői alkalmatlanságunk terén, ráirányította a figyelmet arra, hogy mitől jó, érdekes ma egy múzeum a gyerekek (és a felnőttek) számára.

Örvényt kelthetnek

A Duna Múzeum, teljes nevén Magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Múzeum 2001-től várja a látogatóit a mai formájában. A kiállítás főbb tematikai egységei: a víz fizikai és kémiai tulajdonságai, vízszabályozások, árvizek, árvízvédelem, a magyar térképészet históriája, a vízellátás-csatornázás története, egyetemes és magyar technikai és vízügyi kronológia. Ettől persze még lehetne ez is egy újabb unalmas tárlat, de a kiállítás rendezői mozgó maketteket, interaktív játékokat, videobemutatókat álmodtak a termekbe.

A legemlékezetesebb a gyermekek számára kialakított „játszószoba”, amelyben egy pancsoló medencére telepített makettek segítségével tanulmányozhatók a víz fizikai törvényei. Nemcsak megnézhetik, hanem ki is próbálhatják, hogyan működik a zsilip, a szivattyú, a vízikerék, vagy éppen a hullámoztató. Örvényt kelthetnek, amiben eltűnik a pingponglabda, vizet mozgathatnak a láncos kúttal, vagy kipróbálhatják, mi lesz a hajókkal viharban, ha nem a kikötő védettségében horgonyoznak.

Talpunk alatt Magyarország

Ez a hatalmas játék teljesen elvarázsolja a gyerekeket, de – mi tagadás – sokan a felnőttek közül is itt értettük meg, hogy működik a vízemelő, vagy mi a jelentősége a különböző „sarkantyúknak”. Ha netán a gyerekek le akartak volna ülni, lerajzolni a látottakat, vagy bármit, azt is megtehették volna. A múzeumban dolgozók – ellentétben a morc vármúzeumi teremőrökkel – értettek a gyerekek nyelvén, nagy kedvvel és szaktudással mutogatták a látni (és kipróbálni) valókat.

A másik nagyszerű ötlet a teremnagyságú Magyarország domborzati térkép, ami egy plexi lap és a talpunk alatt terül el. Kigyalogolhatták a gyerekek a vidéki nagymama városához vezető utat, megnézhették, hogy juthatnák el oda hajóval. (Persze, ha hajózható volna minden patak…)
Kifelé menet újra megcsodáltuk a több emelet nagyságú vízimalomszerű mechanikus szerkezetet, ami mindenféle trükkös dolgokat mozgat. Például a megfelelő helyre bedugott pénzérmére Duna Múzeum-mintát ver.

Forrás: FigyelőNet

A következő hetekben a National Geographic Online és a FigyelőNet egy-egy magyarországi folyóról, tóról készít sorozatot Vizes hetek címmel: bemutatjuk vizeink állapotát, a rájuk leselkedő veszélyeket, tervezzük jövőjüket.

Kapcsolódó cikkeink: