Nagy energialopás a Naprendszer peremén

A legjobb, ha rögtön a kályhánál, illetve – kis anglicizmussal – a mosogatónál kezdjük. Így lehet a legjobban megérteni, mi is történik a Naprendszer szélén, ahol most először jár emberek által irányított szonda, a Voyager–2. Legalábbis ez az első, amely még teljesen működőképes állapotban ért oda: elődjének, a Voyager–1-nek már a Nap bolygói között barangolva elromlott több műszere, míg a többi szondának már jóval a Nap mágneses mezejének a határa előtt megszűnt az energiaellátása.

Szóval, a mosogatóhoz visszatérve: vegyünk egy jó széles, lapos aljú mosogatót, és nyissuk ki a csapot, méghozzá teljesen. Most nézzük meg, mi történik az alján. Ahol a vízsugár a mosogatóba ér, szétterül a víz, s a mosogató alján kör alakban szalad szét. Kialakul egy jól kivehető gyűrű, ahol a víz önmagába fordul. A gyűrűn túl pedig lassabban áramlik a víz, fodrozódik, habzik, hullámzik.

Nagyjából ez történik a Nap körüli rendszerben is, csak a gyűrű gömb formájú – hozza a példát a Nature című lap cikke. A Nap ugyanis folyamatosan löki ki magából az anyagot (körülbelül 150 millió év alatt veszít egy Földnyit a tömegéből emiatt), s az ionokból, elektronokból és egyéb elemi részecskékből álló „plazma” pedig áramlik tovább a Naprendszer széle felé, épp, mint a mosogatóban a víz. (A plazma áramlása a napszél, amely a Földet és a Naptól távolabb eső bolygókat, kisebb-nagyobb égitesteket is részecskékkel bombázza.)

A mosogató és Naprendszer között azonban van egy lényeges különbség: a Nap körül ugyanis az első „gyűrűn” – a lökéshullámon – túl van egy második „fodor” is, ahol a csillagközi térben uralkodó áramlás megtörik, ahogy egy folyó vize a kiálló sziklán. Na ezen az első gyűrűn jutott túl tavaly a Voyager–2, s halad kitartóan a második fodor felé, amelyet várhatóan öt-hat év múlva ér el.

A Nature július 3-i számában hat tudományos cikket publikáltak a szondától származó adatok alapján.

Szerző: Dóra Melinda Tünde
A teljes cikket a www.zona.hu oldalon olvashatja