Mennyit bír az élsportolók szíve?

A mai élsportolók ez emberi tűrőképesség határán teljesítenek. S ahogy Kolonics György kétszeres olimpiai bajnok kenus tragikus halála bizonyítja, néha túl is lépik ezt a határt.

Két amerikai szívgyógyász, Malissa Wood és Aaaron Baggish, akik futók is egyben, azt kutatták, hogy a sportolók természetes szíverősödése (nagyobbodása) párhuzamba állítható-e a kóros szívizomzat-vastagodással. Megállapították, hogy különféle sportágakban más és más a sportolók szívterhelése.

A gyorskorcsolyázók szíve, bár nem lesz olyan nagy, mint az evezősöké, de a jobb kamra náluk is megerősödik. A meglepetés az, hogy az életfontosságú szerv nagyon rugalmasan alkalmazkodik a terheléshez. Nyugalomban különlegesen ellazul, és gyengébben működik, mint az ülő munkát végző embereké. Ekhókardiográffal végzett ultrahangos szívvizsgálat bizonyította, hogy a tréningen a korcsolyázók szíve intenzíven dolgozik, de az edzés befejezésekor igen gyorsan zsugorodik és hamar olyan lesz, mint más fiataloké.

Az evezősök szíve a fentiekkel ellentétben rendkívül nagy, és az izomtömeg torpedó-alakot ölt. A Pekingbe készülő három amerikai sportember szívmérete például az ultrahangos vizsgálat tanúsága szerint kétszerte nagyobb, mint a hasonló korú férfiaké. Ennek részben az is oka, hogy magas emberek, ennél fontosabb viszont, hogy az evezés az egyik legintenzívebb sportág. A sportolók testük minden izmát használják húzás közben, ami rendkívüli véráramlást tesz szükségessé.

A kérdés most már csak az, hogy mennyire veszélyes ilyen szervi változással élni.