Hogyan változtatták meg a Galapagos-szigetek a világot ?

Darwin már évekkel a szigetcsoporta érkezése előtt kigondolta a természetes kiválasztódás folyamatának alapelveit, de szilárdnak tűnő bizonyítékokat csak a Galapagoson talált furcsa állatsereglet szolgáltatott számára. Darwin elmélete mérföldkőnek számít a biológia történetében, bár az általa kidolgozott teóriia a mai napig viták tárgya.

Charles Darwin, a fiatal brit természettudós 1835-ben érkezett meg az Ecuadorhoz tartozó szigetcsoport San Cristobal szigetére. Az éghajlatot pokolian forrónak találta, de nagyon elcsodálkozott az ismeretlen, embertől nem félő állatok láttán. A szigetek ugyanis annyira távol estek a civilizációtól, hogy az emberkerülés sem fejlődött ki az ottani állatvilág egyedeiben. Az európaiak egyébként 1525-ben fedezték fel a szigeteket, de ezt követően még 300 évig nem háborgatták a már évezredek óta külön úton fejlődő faunát. Mivel a szigetcsoport kb. 500 mérföld távolságban fekszik a latin-amerikai kontinenstől, az állatfajok ehhez az elszigetelt környezethez adptálódtak. Még az egyes szigetek élővilágának összehasonlítása is nagy különbségeket mutat.

A galapagosi óriásteknősök testmérete Darwin szerint azért nőtt meg rendkiívüli mértékben, mert nem fenyegették őket ragadozók, akik elől az elrejtőzést szolgálta volna a kisebb méret. Darwin figyelmét nem csupán a teknősök ragadták meg (akiket nemcsak megfigyelt, hanem meg is kóstolt), hanem az iguanák, az oroszlánfókák és elsősorban a madárfajok hatalmas gazdagsága. A szigetek madárvilágának 85 százaléka őshonos fajokhoz tartozik, amelyek sehol másutt nem találhatóak meg.

Darwin a legalaposabban a galapagosi pintyféléket tanulmányozta. A szigetcsoporton 31-féle pintyfaj él, legtöbbjüket csak a csőrük mérete és alakja alpján lehet megkülönböztetni. A különböző csörformák Darwin elmélete szerint a különféle táplálékforrásokhoz való hozzáféréstől függöen alakultak ki. A galapagosi pintyfajok között vannak harkályként táplálkozó változatok, akadnak a rovarokat fadarabokkal kipiszkálók, sőt vannak olyan fajok is, amelyek az óriásteknősök páncélján élő rovarokat fogyasztják.

A széles körben elterjedt vélekedéssel ellentétben Darwin nem a Galapagos-szigeteken eltöltött öt hét alatt fogalmazta meg az evolúció teóriáját. Valójában négy év gondolkodást és más tudósokkal való konzultációkat követően, 1839-ben állt elő nyilvánosan a természetes kiválasztódásnak nevezett elmélettel. Darwin szerint minden életképes faj azáltal maradt fenn, hogy az ősei sikeresen adaptálódtak környezetükhöz. Az az elgondolás, hogy a törzsfejlődés a primitíveebb fajoktól a bonyolultabbak felé mutat, a 18. század vége óta már nem számított újdonságnak. Azonban Darwin munkásságát megelőzően az evolúció „hogyanja”, vagyis a fejlődés konkrét példákon való illusztrálása még hiányzott. A természetes kiválasztódás elmélete pótolta ezt a hiányosságot. Darwin fogalmazta meg azt a maga korában eretneknek tűnő gondolatot, hogy galapagosi megfigyelései a Föld minden fajára alkalmazhatóak, köztük az emberre is. Ezután még húsz év telt el A fajok eredete című korszakalkotó munkájának 1859-es kiadásáig.

D. F.