Olimpiai fáklyatechnológia

Több évtizeden át tartó folyamatos technikai innováció eredményeként a jelenlegi olimpiai lángot az égéstechnológia csúcstermékének is tekinthetjük. A legfontosabb követelmény, hogy a március 24-én Görögországban, az ókori olimpiai ligetben meggyújtott láng megegyezzen a pekingi Olimpiai Stadionban augusztus 8-án fellobbanó tűzzel.

Az idei lángot a régebbi megoldásokkal ellentétben már tiszta propángáz táplálja. Példának okáért a nyolc évvel ezelőtti sydneyi lángot még propán-bután keverék éltette. A legutóbbi athéni olimpián pedig propilén és butángázzal táplálták a tüzet. A négy évvel ezelőtti láng emiatt a mostanihoz képest több kormot termelt, bár a ragyogása valamivel fényesebb volt.

Nagy technikai kihívás

A 2008-as olimpiai láng technikai hátterét a kínai állam tulajdonában lévő Légtértechnológiai Intézet dolgozta ki, többek között a rakétameghajtás elméletét is felhasználva. A kínai sajtó mostanában azzal dicsekszik, hogy ez a láng rendkívüli mértékben képes ellenállni a zavaró környezeti tényezőknek. A meggyújtott fáklya állítólag képes átvészelni egy 65 km/óra sebességű széllökést, óránként 5 cm csapadékot, sőt mínusz 40 Celsius fokban sem alszik ki.

Azonban egy neves kutató, Jerry Bell, az Amerikai Kémiai Társaság tagja korábban kételyeinek adott hangot a kínai megoldással kapcsolatban. Szerinte a propángáz még hűvös időben is elpárologhat. „Abban pedig biztos vagyok – hangoztatta a szakértő, hogy a gáz elfogy, mire felviszik a fáklyát a Mount Everest csúcsára.” Viszont reményének adott hangot abban a tekintetben, hogy a Himalája ritka levegője ellenére lesz elég oxigén a légkörben az égés táplálásához. Bell megjegyezte, hogy nem látja értelmét a technikai részletek kínai részről történő eltitkolásának. Hozzátette, hogy a média általában egyetlen olimpiai lángról beszél, pedig valójában több ezer fáklyát adnak tovább a lángvivők egymásnak, ugyanis egy fáklya körülbelül 20 perc alatt ég el. Az utóbbi két olimpián 14-14 ezer fáklyát égettek el.

Richard Kelso, az Adelaide-i Egyetem professzora, a sydneyi láng gyújtási rendszerének fő tervezője párhuzamot vont a rakétameghajtás és az olimpiai láng műszaki megoldásai között: „Mindkét esetben rendkívül összetett rendszerről van szó. Többek között össze kell hangolni az égéstechnikai, áramlástani, termodinamikai és aerodinamikai ismereteket a gyártási eljárásokkal.”

Az első víz alatti fáklya – Sydney 2000

Kelso nevéhez fűződik a fáklya első, az ausztráliai Nagy Korallzátony melletti víz alatti átadásának megszervezése 2000-ben. Ekkor az égést egy speciális szilárd halmazállapotú üzemanyag biztosította. Kelso kifejtette, hogy a múltbeli olimpiai játékok előtt is előfordult néha a láng véletlen kialvása, elsősorban a hirtelen szélviharok és a fáklyák szakszerűtlen kezelése miatt.

Idén a lángot elsősorban a kínai kormány politikája ellen demonstrálók fenyegették. Például Párizsban három alkalommal hivatalosan kioltották a fáklyát az esetleges atrocitások elkerülése végett. Egy eredményes zavarkeltés esetére több tartalékfáklya is állandóan készenlétben állt az olimpiai ligetből származó tűzzel. Kelso a fáklya útjának biztonságos megszervezését „logisztikai rémálomnak” nevezte, ezzel érzékeltetve a szakemberek előtt álló feladatok bonyolultságát.

1936 óta viszik váltófutásban a lángot

A berlini fáklya (1936)

Az újkori olimpiai láng az 1928-as amszterdami játékok alatt lobbant fel először, ekkoriban még nem rendeztek külön nyitóünnepséget. A láng váltófutás keretében történő átadását 1936-ban, a berlini játékok előtt vezették be. Ekkor a görög földön meggyújtott fáklya útja hét államon keresztül 12 napon át tartott.

Természetesen már az ókori Hellasz olimpiái alatt is égett a fáklya (a hagyomány szerint i. e. 776-tól kezdve), amely a világ teremtését és megújulását jelképezte. Az ógörög mítoszok szerint az égő fáklyát Prométheusz ajándékozta az emberiségnek. A szent láng az olimpiai ligetben álló Zeusz-szentélyben lobogott. A játékok alkalmával az állandóan égő tüzet Héra istennő oltárára helyezték, jelezve a görög városállamok közötti szakrális béke időszakát. Az ókori olimpiai hagyományt mintegy 1000 éven át ápolták, majd egy kb. 1500 esztendős szünet után 1896-ban élesztették újjá.

D.F.