Salamon, Antal2020. október 24., szombat
Tudomány

Újabb dinomaradványok kerültek elő Iharkúton

2008.08.21.Admin
National Geographic Magyarország

Hétszáz csontmaradvány, köztük egy növényevő dinoszaurusz öt összeforrt ágyéki csigolyája került elő az idei ásatási szezonban - foglalta össze egy tudományos szenzáció "leltárát" Ősi Attila paleontológus, a magyar dinoszaurusz-kutató expedíció vezetője, aki 2000-ben fedezte fel a bakonyi lelőhelyet.

A 2001 óta évente folytatott ásatások során eddig 24-féle gerinces állat 4000 csontmaradványa került elő: a fosszíliák között számos olyan akadt, amely sehol másutt nem fordul elő a világon. A bakonyi dinoszauruszok és társaik a kréta időszak vége felé, körülbelül 84 millió évvel ezelőtt éltek, amikor a magasabb földi átlaghőmérséklet, a kőzetlemezek mozgása és a tengerszint állandó változása miatt a Föld egészen más képet mutatott. Egész más volt Európa arculata is, amely archipelagus, azaz “szigettenger” volt. A kontinensnyi méretű területek elszigetelődése miatt másként alakult az esetleg közös őssel rendelkező állatok fejlődése.

Ősi Attila magyarázata szerint a szigetvilág képét támasztja alá, hogy az itteni fauna képviselői lényegesen kisebb termetűek voltak, mint más régióban élt fajtársaik.
Így az ágyéki csigolyasor alapján, amely a két lábon járó növényevő dinoszauruszé (rhabdodontida) volt, meg lehet állapítani az állat testhosszát: ez nem lehetett több 2-3 méternél.

„Kisebb állatról van szó, ha azt vesszük, hogy Erdélyből, Franciaországból vagy Spanyolországból ismert rhabdodontida dinoszauruszok lényegesen nagyobbak voltak, akár hat métert is elértek” – hangsúlyozta a paleontológus.

Mint elmondta, a rhabdodontida dinoszaurusznak eddig a csigolyái, a függesztőöv elemei, végtagcsontjai, valamint a fogai kerültek elő: utóbbiak jellegzetes koronáján függőleges barázdák találhatók.

A szigetelméletet támasztja alá a kistermetű növényevő, úgynevezett heterodont krokodil, amelynek állkapcsában hátul lapos, gombszerű fogak ülnek – ezek körkörösen sok apró kúpot viselnek magukon. Ez a krokodil csupán a bakonyi lelőhelyről ismert, amelynek kialakulásával és gazdagságával kapcsolatban a paleontológus elmondta, hogy ennek előfeltétele a gyors betemetődés volt. A helyszín egy folyó árterülete volt 84 millió évvel ezelőtt. A trópusi, szubtrópusi klímában óriási viharok pusztítottak, amelyek nyomán hatalmas áradások keletkeztek, ezek hordhatták egybe az Iharkúton a sok ezer csontleletet.

„Mint a korábbi években, most is előkerült néhány gyíkállkapocs. Ezek azért érdekesek, mert egészen picik, körömhegynyi nagyságúak. A leletek arról tanúskodnak, hogy számos gyíkfajta élt ezen a területen, a bakonyi lelőhelyen Európa egyik legváltozatosabb gyíkfaunáját ismertük meg. Ismét előkerültek madárcsontok is, – nagyon ritkák és igen törékenyek. Olyan kevés van belőlük, hogy az összes európai madárcsontlelet a két kezemben elférne. Mi pedig évente új meg új madárcsontleletet találunk, bár mindig csupán egy vagy kettő kerül elő” – mondta Ősi Attila, hozzátéve, hogy jelenlegi ismereteik szerint a lelőhely édesvízi. Ilyen környezetben képződött az a kőzet, amelyekben ezek a maradványok előfordulnak. Ez azért érdekes, mert számos olyan faj van, amelyet eddig csupán a sósvízi üledékekből, tengeri kőzetekből ismerünk.

Meglepő felfedezés

A paleontológus ismertetése szerint ilyenek a Pycnodontiformes rendet képviselő halak, amelyeknek kör alakú, oldalról lapított teste volt. Szájuk a test hossztengelyéhez képest ferde, lefelé konyuló, a szájpadláson és az állkapcsokon több sorban, különböző méretű, kavicsszerű fogak sorakoztak, s valószínűleg apró rákokkal és puhatestűekkel táplálkozhattak. Életmódjuk a mai papagájhalakéhoz (korallcsipegető halak) lehetett hasonlatos. Az iharkúti leletek különlegessége, hogy bizonyítottan édesvízi rétegekből kerültek elő szemben a csoport legtöbb tagjával, melyek tengerben éltek. A spanyolországi Las Hoyasban felkutatottak után ez a második olyan édesvízi előfordulása a csoportnak, mely azt bizonyítja, hogy egyes Pycnodontiformes fajok felúszhattak a folyón táplálkozni – esetleg ívni -, vagy huzamosabb időt is tölthettek az édesvizekben. Az állkapcsok méretét alapul véve az Iharkúton felleltek “gazdái” akár az egyméteres hosszt is elérhették.

Szintén édesvízi környezetből kerültek elő a pikkelyes hüllők (Squamatak) rendjébe tartozó Mosasaurusok, amelyeket eddig tengeri élőlényeknek gondolták. Az iharkúti Mosasaurus a pikkelyes gyíkok első olyan ismert formája, amely alkalmazkodott az édesvízi életmódhoz. A lelőhelyről sok különböző méretű egyed több mint száz csigolyája, koponya- és alsóállkapocs-eleme, végtagcsontja került elő. A hatalmas lények a krétakori tengerek csúcsragadozói voltak, egyes fajaik a 17 méteres hosszt is elérték.

Máshonnan nem ismerünk olyan édesvízi lelőhelyet, ahol a Mosasaurusok maradványai kerültek volna elő. Ez a nagy szenzációja ennek a lelőhelynek. Néha megkérdőjelezik, hogy mi van, ha mégsem édesvízi volt ez a környezet. A különböző gerinctelen fosszíliák és számos más tény azonban arra utal, hogy itt édesvízben zajlott az élet.

Hozzászólások

Mi okozta a legnagyobb kihalási eseményt?

Mi okozta a legnagyobb kihalási eseményt?

A földi életet története során több úgynevezett tömegkihalás is sújtotta, melynek során a fajok egy jelentős része eltűnt.

Új módszer az ivarváltásra képes kétéltűek genetikai ivarmeghatározására

Új módszer az ivarváltásra képes kétéltűek genetikai ivarmeghatározására

Az Agrártudományi Kutatóközpont (ATK) Növényvédelmi Intézet Lendület Evolúciós Ökológiai Kutatócsoportjának munkatársai egy olyan molekuláris diagnosztikai módszert dolgoztak ki, amely lehetővé teszi az erdei békák genetikai ivarának a meghatározását.

A fényszennyezés növelheti a szúnyogcsípések mennyiségét

A fényszennyezés növelheti a szúnyogcsípések mennyiségét

Az ember közelében élő, nappal aktív szúnyogok életmódját változtatja meg a világítás.

Magyar kutatók készítettek 3D-modelleket a kutyák agyáról

Magyar kutatók készítettek 3D-modelleket a kutyák agyáról

Digitalizált koponyák alapján rekonstruálták az ELTE és a Kaposvári Egyetem kutatói 24 kutyafajta és 4 vadon élő farkasféle agyát - tájékoztatta az ELTE az MTI-t.

A Yellowstone értékes alapanyagot adott az őslakosoknak

A Yellowstone értékes alapanyagot adott az őslakosoknak

A Yellowstone vulkánját leginkább csak a gejzírjeiről vagy a pusztító kitöréssel fenyegető rémhírekből ismerjük, holott egészen kézzel fogható és hasznos dolgokat is adott.

National Geographic 2020. októberi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

9 960 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlapNational Geographic 2020. októberi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket