Újabb dinomaradványok kerültek elő Iharkúton

A 2001 óta évente folytatott ásatások során eddig 24-féle gerinces állat 4000 csontmaradványa került elő: a fosszíliák között számos olyan akadt, amely sehol másutt nem fordul elő a világon. A bakonyi dinoszauruszok és társaik a kréta időszak vége felé, körülbelül 84 millió évvel ezelőtt éltek, amikor a magasabb földi átlaghőmérséklet, a kőzetlemezek mozgása és a tengerszint állandó változása miatt a Föld egészen más képet mutatott. Egész más volt Európa arculata is, amely archipelagus, azaz “szigettenger” volt. A kontinensnyi méretű területek elszigetelődése miatt másként alakult az esetleg közös őssel rendelkező állatok fejlődése.

Ősi Attila magyarázata szerint a szigetvilág képét támasztja alá, hogy az itteni fauna képviselői lényegesen kisebb termetűek voltak, mint más régióban élt fajtársaik.
Így az ágyéki csigolyasor alapján, amely a két lábon járó növényevő dinoszauruszé (rhabdodontida) volt, meg lehet állapítani az állat testhosszát: ez nem lehetett több 2-3 méternél.

„Kisebb állatról van szó, ha azt vesszük, hogy Erdélyből, Franciaországból vagy Spanyolországból ismert rhabdodontida dinoszauruszok lényegesen nagyobbak voltak, akár hat métert is elértek” – hangsúlyozta a paleontológus.

Mint elmondta, a rhabdodontida dinoszaurusznak eddig a csigolyái, a függesztőöv elemei, végtagcsontjai, valamint a fogai kerültek elő: utóbbiak jellegzetes koronáján függőleges barázdák találhatók.

A szigetelméletet támasztja alá a kistermetű növényevő, úgynevezett heterodont krokodil, amelynek állkapcsában hátul lapos, gombszerű fogak ülnek – ezek körkörösen sok apró kúpot viselnek magukon. Ez a krokodil csupán a bakonyi lelőhelyről ismert, amelynek kialakulásával és gazdagságával kapcsolatban a paleontológus elmondta, hogy ennek előfeltétele a gyors betemetődés volt. A helyszín egy folyó árterülete volt 84 millió évvel ezelőtt. A trópusi, szubtrópusi klímában óriási viharok pusztítottak, amelyek nyomán hatalmas áradások keletkeztek, ezek hordhatták egybe az Iharkúton a sok ezer csontleletet.

„Mint a korábbi években, most is előkerült néhány gyíkállkapocs. Ezek azért érdekesek, mert egészen picik, körömhegynyi nagyságúak. A leletek arról tanúskodnak, hogy számos gyíkfajta élt ezen a területen, a bakonyi lelőhelyen Európa egyik legváltozatosabb gyíkfaunáját ismertük meg. Ismét előkerültek madárcsontok is, – nagyon ritkák és igen törékenyek. Olyan kevés van belőlük, hogy az összes európai madárcsontlelet a két kezemben elférne. Mi pedig évente új meg új madárcsontleletet találunk, bár mindig csupán egy vagy kettő kerül elő” – mondta Ősi Attila, hozzátéve, hogy jelenlegi ismereteik szerint a lelőhely édesvízi. Ilyen környezetben képződött az a kőzet, amelyekben ezek a maradványok előfordulnak. Ez azért érdekes, mert számos olyan faj van, amelyet eddig csupán a sósvízi üledékekből, tengeri kőzetekből ismerünk.

Meglepő felfedezés

A paleontológus ismertetése szerint ilyenek a Pycnodontiformes rendet képviselő halak, amelyeknek kör alakú, oldalról lapított teste volt. Szájuk a test hossztengelyéhez képest ferde, lefelé konyuló, a szájpadláson és az állkapcsokon több sorban, különböző méretű, kavicsszerű fogak sorakoztak, s valószínűleg apró rákokkal és puhatestűekkel táplálkozhattak. Életmódjuk a mai papagájhalakéhoz (korallcsipegető halak) lehetett hasonlatos. Az iharkúti leletek különlegessége, hogy bizonyítottan édesvízi rétegekből kerültek elő szemben a csoport legtöbb tagjával, melyek tengerben éltek. A spanyolországi Las Hoyasban felkutatottak után ez a második olyan édesvízi előfordulása a csoportnak, mely azt bizonyítja, hogy egyes Pycnodontiformes fajok felúszhattak a folyón táplálkozni – esetleg ívni -, vagy huzamosabb időt is tölthettek az édesvizekben. Az állkapcsok méretét alapul véve az Iharkúton felleltek “gazdái” akár az egyméteres hosszt is elérhették.

Szintén édesvízi környezetből kerültek elő a pikkelyes hüllők (Squamatak) rendjébe tartozó Mosasaurusok, amelyeket eddig tengeri élőlényeknek gondolták. Az iharkúti Mosasaurus a pikkelyes gyíkok első olyan ismert formája, amely alkalmazkodott az édesvízi életmódhoz. A lelőhelyről sok különböző méretű egyed több mint száz csigolyája, koponya- és alsóállkapocs-eleme, végtagcsontja került elő. A hatalmas lények a krétakori tengerek csúcsragadozói voltak, egyes fajaik a 17 méteres hosszt is elérték.

Máshonnan nem ismerünk olyan édesvízi lelőhelyet, ahol a Mosasaurusok maradványai kerültek volna elő. Ez a nagy szenzációja ennek a lelőhelynek. Néha megkérdőjelezik, hogy mi van, ha mégsem édesvízi volt ez a környezet. A különböző gerinctelen fosszíliák és számos más tény azonban arra utal, hogy itt édesvízben zajlott az élet.